Hová süllyedtünk?

Hova süllyedtünk?
/Friss hír/

Tegnap a Metrón láttam egy ifjút,
Nagy-magyarországos pólót hordott,
Szívem megdobbant, ereje láttán,
Szavak nélkül őt, magyarnak tudván.

Érzem biztosan, összetartozunk,
Némán tűrve, mi testvérek vagyunk,
Utána nézve, szemem könnyes lett,
Magyar bátorságból ez jeles tett.

TV-ben bemutatnak egy sapkát,
Nyolc éves kisfiú tulajdonát,
„Bűnök halmaza” látható rajta,
Árpádsáv, magyarok motívuma.

Iskolaigazgató megtiltott!
Dörgedelmesen kinyilvánított!
Politika-üzenet, hallatlan!
Az iskolában ez hordhatatlan!

Hova süllyedtünk? Uram, Istenem?
Van-e tévelygőknek még kegyelem?
Meddig kell tűrni az ellenséget?
Kívül és belül, gyűlöletüket?

Akinek ez nem tetszik, rettegjen?
Bujdokoljon? Országból kimenjen?
Mert a hatalmasok nem tűrik el!
Hazafi? Börtönben pusztuljon el!

Ti Ifjak, Ti hősök származéka,
Hozzatok dicsőséget hazánkra,
Magyarságunkra büszkék legyetek!
Isten ereje legyen bennetek!

Budapest, 2009. szeptember 29.

Farkas Viola

“Hová süllyedtünk?” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Anna!
    Nagyon örülök Neked, annak meg pláne, hogy megtaláltál.
    Köszönöm a jókívánságaidat én is hasonló jókat kívánok Neked. Rengeteg versem van itt, amit nem ismersz, de most kis pihenőt tartok, ugyanis 7 éves időszakot zárok le. Ennek leírását már elküldtem Főszerkesztőnknek az új, Téli Világ Antológia részére, ha elfogadhatónak találja, akkor benne lesz.
    A legjobbakat kívánom Neked és jó egészséget szeretettel: Viola

  2. Kedves Terézke!
    Köszönöm, hogy ilyen hosszan szóltál hozzá, ugyanezt én is elmondhatom, mert az én koromban is így történt. Ugye, nem felejted el a holnaputáni, szombati előadást? Ha jössz, láthatsz magyar ruhában is.
    A viszontlátásig: Viola

    Kedves Klári!
    Köszönöm a leírt hozzászólásod és azt, hogy egyet értünk.
    Szeretettel: Viola

    Kedves Tigram!
    Köszönöm, hogy rám figyeltél és az észrevételedet is. A ritmus ingadozást elismerem, de a szótagszám stimmel, átszámoltam nem is egyszer. Ennyi tellett tőlem.
    Szeretettel: Viola

  3. Kedves Viola, a téma nagyon szép, amit feldolgoztál.
    Szépen megfogalmazott írás, érzésekkel tűzdelve.
    Egy észrevételem van, sántít a ritmus, a szótagszám.
    Ha ezekre odafigyelsz nagyon szép dolgokra leszel képes.

    Szeretettel: Tigram.

  4. Kedves Viola!
    Sajnálom azt a szegény kis fiút!
    Mit érthet meg az egészből?
    Kisiskolás koromban, március 15.-én mindig magyar ruhában,pártával a fejünkön ünnepeltünk és boldogan
    szavaltuk,hogy:
    "Magyar vagyok, magyar…
    Magyarnak születtem,
    Magyar nótát dalolt a dajka felettem,
    Magyarul tanított imádkozni Anyám,
    Szeretem, szívemből…gyönyörű szép hazám!"

    Ártatlan,tiszta örömként éltük meg,a szívünk tele volt
    szeretettel, boldogsággal /nekem szép emlék ./
    Szeretettel:Terézke

  5. Kedves Timóca!
    Köszönöm, hogy kiegészítetted, én két napja láttam a Tv-ben, hallottam az igazgatót, sőt ott volt a fiú édesapja és bejelentette, hogy már átiratta a kisfiát egy másik iskolába. Ott viselheti a sapkáját. Tegnap viszont hallottam az alkotmányjogászt is, aki megerősítette, hogy jogos a használat és nincs igaza az igazgató úrnak.
    Szeretettel: Viola

Szólj hozzá!