Kezdet.


KEZDET

Hol a kezdet? – hol a vég?
Megérteni oly nehéz.
Örömünnep – születés,
Komor bánat – itt a vég…
Első léptünk – ingatag.
Öregedő – csak ballag.
Ifjúság – szerelem.
Öregedés – feledem,
Ki fogja most a kezem?
Örömteli szép napok!
Emlékek közt kutatok.
Kezdeném újra! – Nem lehet!
A végtelen idő egyre csak pereg…

Györke Seres Klára

“Kezdet.” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Klári!

    A versed csupa igazság, szépen is hoztad a témát.
    Ám ez nem Te vagy.
    Szeretném, ha örökké jó hangulatod lenne, mert akkor vagy az igazi!
    Szeretettel: Tigram.

  2. Kedves Klárikám!
    Ilyet,csak Te tudsz írni!
    Rövid,de mindent átölel.
    A lelkemig hatol,de tudom és állítom kedves Holnaposok,
    hogy Klárika nem szomorú../nem láttam még szomorúnak!/
    Baráti szeretettel:Teri

  3. Kedves Klári!
    Kérdéseiddel átfogod az egész életet és a gyors idő múlását, mert ugye, mi már vissza felé nézünk s az emlékek közt kutatunk, amíg van rá lehetőségünk.
    Szeretettel: Viola

Szólj hozzá!