A természet
A természet tudja dolgát,
mert fejleszti saját magát.
Megújítja díszes hadát,
számtalan évezreden át.
Egyre több és jobb növekszik,
sokszor új faj is fejlődik.
Szín kavalkád a sok virág,
csodálatos ez a világ.
Jönnek, mennek az évszakok,
elköltöznek a madarak.
Elbújik a medve télen,
de tavasszal ő az élen.
Minden madár is haza jő.
Farkas, róka, nyuszi, bálna,
saját helyét megtalálja.
Mikor a fecske csicsereg,
itt van már a kikelet!
Megint újul a természet,
vizek, hegyek, lankák, rétek,
változatos szép vidékek.
Havas csúcsok, s forró homok,
nagy távolságban maradtok.
Óceánok, tengerek,
patakok és csermelyek.
Ugyan az, víz, mégis mások,
tarkítják a vad világot.
Ha fán ülni valamit látok,
biztos, hogy nem elefántot.
Mindenkinek saját helye,
életének van más tere.
A táplálék láncokban,
mindenkinek helye van.
De az ember, az más tészta,
természete rút, otromba.
Mindenbe beavatkozva
sok összhangot felborítva.
Vizet terel, mocsárt csapol,
hibát, hibára elkövet.
Felborít sok harmóniát,
kimozdít minden, nagy, követ.
Kivágja az erdő fáit,
elkergeti a madárit’.
Szétmállaszt jó termő talajt,
kiírt rengeteg állatfajt.
Mérgezi a földet, vizet,
Így, az ember majd ráfizet!
Megfertőzi a levegőt,
Sok, nemes, szép vadat kilőtt.
Te, mint a természet feje,
kinek csavaros az esze,
mivel, gondolkodnod kéne!
Mért nem foglalkozol véle?
Mért ilyen a természeted?
Meggyilkolod a véredet?
Mérget eszik növény, állat,
az ember, emberre támad!
Az emberi faj sok féle,
más a színe, más a népe.
Nem ez számít, nem az fontos,
Összefogni kellene most!
A nagy tudást, mivel bírtok,
csak a jóra fordítsátok!
A sok vagyont ne gyűjtsétek,
az embereket mentsétek!
Skapi Anni
Anni!
Először megijedtem a vers hosszúságától, de ahogy olvastam egyre jobban átéreztem a tartalmát.
A FÉNY és az ÁRNYÉK, így véleményezném.
Mindkét témát nagyon szépen összefogtad, gratulálok.
Szeretettel:
Tigram.
Kedves Terike!
Megint igazad van. Pontosan jól gondoltad és ennek én csak örülni tudok, hiszen akkor nálad célba értem. Remélem, mások is így látják majd. Szerintem nekünk mindig céllal kell írnunk, meg kell szólítani az olvasót, közölnünk kell valamit, valami fontosat. Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velem gondolataidat.
Tisztelettel és szeretettel: Anni 😛
Kedves Anna!
Azt gondoltam versed olvasása közben,hogy a célod kettős:
1.gyönyörű ábrázolásával a természetnek azért foglalkozol ilyen csodálatos részletességgel,hogy érezzük mekkora kincset kaptunk…
2.A második rész ezután arra irányítja a figyelmet,
hogy mekkora gazdagságot pusztít el az ember, ha
nem vigyáz!
Vétek az unokáink ellen is!
Még időben vigyázzunk arra..amit kaptunk mert….!
Szeretettel olvastam:Teri
Mindenkinek köszönöm az értékelését és el is fogadom. Nem láthatjuk egyformán a világot. Nekem minden versemmel célom van és küzdeni akarok azért, amit Isten olyan tökéletesen megteremtett számunkra. Igyekszem megmutatni a szépet, felhívni az emberek figyelmét a természet csodálatos világára és arra, hogy mi emberek, milyen aljas dolgokat művelünk akarva , vagy akaratlan. Figyeljünk oda, mit teszünk, mert saját magunkat pusztítjuk el. Nem magyarázni akartam, hiszen ti úgy is értitek, csak a célomat szerettem volna közölni.
Icus!
Külön köszönöm Neked, hogy mindig megértesz. Ezt hogy csinálod?
Sok szeretettel: Anni 😛
Kedves Anni!
Mi emberek vagyunk, akik mindent elpusztítunk magunk körül. Talán még saját magunkat is. Versed figyelmeztetni kíván, sok emberhez eljuttatnám ezt a verset. Gratulálok.
Szeretettel: Icus