Megérintelek.


Megérintelek

Megérintelek: S Te,
akár a rózsa bársony szirma,
megsimogatod kezemet.
S Én föléd hajolok,
majd megcsodálom
örökké csillogó szemeidet.
Eggyé válunk:
Mint percben a pillanatok.
Létemben létasszony létezésed.
Jelenben jelenség: Létrejövök – Vagyok.
És minden reggel egymásban születünk újjá
Messziről hozott, régről fennmaradt,
kincsekkel ékesítve szívünk dobbanásait.
Megérintelek:
És elvarázsolnak forró csókjaid.
Mint a rózsa bársony szirma,
vörösen felizzva Napnak első sugarában szenvedélyesen.
Meghalunk – S Feltámadunk.
Lángolva égve,
miközben nincsen többé félelem.
Megérintelek: Mint percben a pillanatok.
S felvirradunk miként az örök hajnalok.

Soltszentimre: 2003. július 20.

Bakos Attila Péter

“Megérintelek.” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Attila!

    Nagyon szép, érzékletes, élményszerű verset írtál, amellyel engem is megérintettél, mint lelkemet a múzsa, ami nem köt gúzsba, köszönöm újra és újra.

    Gratulálok: Anni 😛

  2. Kedves Attila!
    Gyönyörködtem kedves,szép,emberséges versedben.
    Két ember kapcsolatában a szerelemről olyan magasfokon írtál…azt mondom,hogy az ilyen kapcsolatért érdemes születni és élni!
    "Bársonyos rózsaszirom" Ilyen hasonlat csak annak jut eszébe aki "felnéz" a Párjára,aki a szerelemben is
    "ember"tud lenniTisztelő üdvözlettel:Kövesdi Teri

  3. Attila kedves egy kis belekottttty ..:)ebbe a finoman cizellált versbe… én a kezemet helyet" kezem…és a szemeidet helyett … "szemed-et éreznék jobbnak..gondolván ezt azért, mert a versben több a feszes rövid mondat…s valahogy jobban simulna e két szó így.
    szeretettel
    Ilona

Szólj hozzá!