Voltam s vagyok.


Voltam s vagyok

Voltam törékeny
Apró gyermek
Szerethető, tiszta
Ártatlan lélek

Tépett viharban
Akit nem óvtak
Ruhám, álmaim
Szétrongyolódtak

Voltam a szépre
Fogékony, lelkes
Állhatatos, büszke
És szenvedélyes

Ár sodrásával
Szemben egyedül
Akit nem óvnak
A vízbe elmerül

S vagyok most
Partra vetődött hal
Kit, ha nem kap el
A hullám, belehal.

Kondra Katalin

“Voltam s vagyok.” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Katalin!
    Jó, de lehangoló vers, megértem. Én is azt érzem, mintha rólam írtad volna, tehát nem vagy egyedül az ilyen problémákkal. Nem hagyhatod el Magad, kérd az erőket, megkapod és látod, itt is mindenki segít.
    Szeretettel gondolok Rád: Viola

  2. :)Kedves Katalin!
    Ha Neked most éppen hullámra van szükséged, hogy a partról visszakerülj a vízbe, akkor legyen úgy, de ne ússz sohasem a sodrással szemben, mert újra partra vetődsz!

    Szép a versed!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna

  3. Kedves Katalin!
    Nagyon sajnálom azt az apró kis gyermeket akiről írtál és aki
    mégis szenvedélyes állhatatos,büszke,a szépre fogékony tudott lenni,de nem segítette senki.
    Ne,hagyd,hogy a vége is olyan szomorú legyen,mint a kezdete!Nagy erő és akarat van ott tartalékban.
    A legnagyobb bűn egy gyermeket a Világra szülni és
    nem törődni vele.
    Együttérzésem,tiszteletem:Teri

Szólj hozzá!