A belülről látó…


A belülről látó…

Amikor egy vak koldus sír,
lelke derengő fényben
kitárul, mint mélyen ásott fekete sír.
A csendesen gördülő sós ízű cseppek,
kínt – keservet, már rég eltemettek.
Meggyötört fáradt arcán,
barázdákat szántott múlt,
de ha reszkető keze a hegedűért nyúlt,
fátyolos – könny marta szemében,
világító sötétség – mennyei fénye gyúlt.
Ráncait megnyugvás derűje simítja el,
aszott, kiszáradt ajkát nyitná: de hang nem tör fel.
Helyette a vonó fájdalmasan mesél,
húrjain a sötétség élete zenél.
Én a látó – áhítattal hallgatom.
Ámulva e villogó, kápráztató csodán,
s míg a szívszaggató dallamok
(a bánat elől) az égiekhez szöknek fel,
ékkővel kirakott palástján az égnek,
ki gondolná – hogy könnyei ragyognak,
egy vak zenésznek.

2009. 05. 06.

Cobblah Ilona ( dzsenyami)

“A belülről látó…” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Ilona!
    Nagyon értékes gondolatok, nagyon szép kivitelben…
    Gratulálok: Judit

  2. Ez megrázó. Valós élmény lehetett.
    Van olyan ember, aki koldulás közben kincset osztogat.

  3. Kedveseim… köszönöm az elismerő szavakat.. hu…nem is gondoltam hogy ilyen sok véleményt kapok és olyanoktól akik szintén szebbnél- szebb verseket írnak… a story igaz…igazi találkozások voltak ezzel a koldussal a napi munkába menet- évekkel ezelőt. Aztán egyszer csak nem volt ott-soha többé…
    és miután manapság egyre több embert látni az utcán, sorsukat nem ismerve…hát ..:( jött az emlék és az ihlet…

    Köszönöm hogy itt jártatok, és megoszthattam ezt az emléket, vers formájában veletek..

    szeretettel
    Ilona

  4. Kedves Ilona!
    Olyan csodálatos írtad meg a versed, hogy már nyúltam volna a fényképezőgép után, hogy megörökítsem ezt a képet!! Gyönyörű!
    Szeretettel:Juli

  5. [b][i][color=#009999][u]Kedvesem – Dzsenyami ![/u]

    – Az amiről most írtál hármas művészet, és egy csoda…

    – Az Isten a világtalannak cserébe adott 'egy' (több) csodát a [u]hallást[/u], [u]a tapintást[/u], [u]a szaglást, és az ízlelést, vagy ebben az esetben ízlést…[/u]…

    – Versed úgy szól, mint a vak hegedűjén a húrok, mely lélekből, érzésből, bánatból, és nagy szívből fakadhat csak ki így…

    – Ez a vers nagyon megható, és szomorú, de higgyétek el, hogy az ő belső látása mással nem is pótolható, és nem minden vak ember olyan szomorú, mint sok látó…

    – Mert a látó az tényeket lét. Ők pedig [u]képzeleteket.[/u]..

    – Tudom ez lehet nem szimpatikus vigasz, de beszéltem pár nem látóval, és tudom – nem cserélne a legtöbb – Veled …

    ~~[u] Fogadjátok el tőlem ezt a Tőlük kapott – üzenetet… [/u] ~~

    [center]= Felülmúlhatatlannak tartom – e versedet ! =[/center]

    [center]**Szeretettel – köszöntelek ! **[/center]

    – keni -[/color][/i][/b]

  6. Dzsenyami!

    Ez a versed is fantasztikus, mint a többi, amit eddig olvastam.
    Szinte sírnak a sorok, nagyon megható.
    Felülmúlhatatlan.

    Tigram.

  7. Kedves Ilona!

    Mélyen megható és csodálatos ez a versed!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    🙂

  8. Gyönyörű. Nekem is könnyes lett a szemem. Mert eszembejutott egy vak koldus, ugyanígy.

  9. Kedves Ilona!

    Csodálatos verset alkottál, gyönyörű rímekkel, csordultig tele érzelemmel. Láttam, éreztem, átéltem, köszönöm, hogy olvashattam. Miden elismerésem a Tiéd.

    Gratulálok: Anni

Szólj hozzá!