Féktelen sodrás.


Féktelen sodrás

Állok a folyóparton
a sors keze űz,
szomorúbb vagyok,
mint tucatnyi szomorúfűz.
Előttem a féktelen sodrás,
mögöttem a zavaros múlt,
a holnapi hírlap majd hozza:
„Egy középkorú nő kimúlt.”

2008. júl. 12.

Polgárné Dornai Klára

“Féktelen sodrás.” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Drága Klarisszom!
    Előttem látom azokat füzeket és én is szomorú leszek, de ezek a napok már csak ilyenek! A versed szép az utolsó sora – már rég- , mikor először olvastam mellbe vágott!
    szeretettel:én

  2. [b][color=#ff9900][center][i][u]Kedves Klarissza ![/u][/i][/center]

    – /Borzalmas volt így olvasni versed sorait, miközben elhunyt Honlaptársunk: – +Éles Ferenc+ – rokonainak tudtuk már csak mély megrendülésünket – kifejezni…. [u]Béke legyen Vele ![/u]/

    – Tudom hogy semmi összefüggés nem lehet e hír, és e vers között, de nem jó így a halállal játszani – még versben sem, azt hiszem…- de egy költőnek mégis joga, és kötelessége kell, hogy ilyet is írjon….

    -Ami a versedet illeti – keresztben /hosszában, tartalomban, formában – nagyon is tökéletes …

    – Röviden, de annál mélyebb drámaisággal közölted le a lényeget… és csak is azt !

    ~ [i][u]Neked pedig e vers után kívánok még hosszú, boldog, és sikerekben gazdag életet ![/u][/i]~

    – keni -[/color][/b]

  3. Kedves Klarissza!
    Rövid versed "teljes látomást" ad.
    A kényszerítő körülmények…
    Gondolatok arról, hogy "elég" volt!
    A hasonlatod a szomorúság érzékeltetésére!/szomorúfűz/
    A rettenetes eseményt nem részletezed/ ügyesen engeded
    át a "hírlapnak"!/ Nagyon jó megoldás, nekem ez és az egész vers nagyon tetszik.Gratulálok:Teri

Szólj hozzá!