Hazajárnak a galambok
Hazajárnak a galambok.
Tördelt selyemtolluk fáradtan lobog.
Turbékoló alkonyunkban mostan,
az eső párkányokon lassan szemerkél – kopog.
Felhők kékes szürkeségei,
égnek képzelt darabjai csak ők.
Letűnt korok dalnokai,
fenn a légben szálló boldog hírvivők.
Suhanva tova:
Mi mindannyian csak árnyak vagyunk.
Szeretünk – Gyűlölünk,
megyünk – maradunk.
Egy tegnapra emlékezve,
egy mai napot élve meg magunknak.
Bízva szerepeinkben:
S hogy a kimondott szavak nem hazudtak.
Hazajárnak a galambok.
Ablakomból túlsó háztetőn zajló létük ellesem,
és eme képzeletben szintén, édes szabadságuk
lopva – ragadva elcsenem.
Felhők kékes szürkeségei:
Szívemnek dobogását hallgatom.
Múltamból pillanatokat soká,
jövőmet várom – kérdőn vallatom.
Az eső párkányokon:
Lassan szemerkél – kopog.
Vérben fürdik a hajnal s fájdalmában,
most újra születvén felzokog…
Soltszentimre: 2003. Április 5.
Bakos Attila Péter
Kedves Attila!
A versed engem is szárnyra kapott, akár a galambok, gondolatom repült a kékes szürkeségbe. Kár, hogy az eső szívemben szomorúan kopog. Ugye nem baj, hogy néhol a Te szavaiddal éltem? Nagyon tetszik a versed, gyönyörű gondolatsorod magával ragadott. Gratulálok!
Szeretettel: Anni
[b][color=#9933ff][center][u][i]Kedves Attila ![/i][/u][/center]
– Mindig is szerettem a galambokat, de főleg a fehéreket, mert azok szerintem a béke, a szeretet, és tisztaság kedves szimbólumai is….
– Valószínű, hogy Te is így vagy velük, mert versedben összefonod az ő életüket, – a Te életeddel, a hazavágyással, a visszatéréssel, a hűséggel, – s talán mint a szerelem – postásaival is….
– Kedves, és kellemes, szép vegyes-hasonlatokban, és költői képek ábrázolásában írtad le nekünk ezt a csodás versedet !
[center]~~ [i][u]Szeretettel gratulálok – ehhez is – neked ![/u][/i]
~~[/center]
– keni –
[/color][/b]
Versed nagyon tetszik. Szárnyal, akár a galambok.