Miért kérted Őt?
Miért kérted Őt? Ó miért? – Mondd uram?!
Reménytelen átkokba fordul minden szavam!
Nem hittem benned. Bíz’ már nem is fogok!
– hisz eltemetsz Te mindent, s én mindent átkozok!
Sújtson kezed! – tán én, csak én vagyok!
– ki ítéletedhez, már szólni nem tudok.
Lehajtom fejem, s a könnyem úgy csorog…
Bánatos szívem: zokog, zokog, zokog.
,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,
L Éles Ferenc
Fáj! Úgy fáj! – Te talán tudod…
Emlékemben mindig, mindig élni fogsz!
Müller Róbert
Szerkesztőségünk és Tagjaink Laskodi Éles Ferencre emlékeznek. Összefoglalónkat itt olvashatod
Laskodi Éles Ferenc magazinunknál megjelent összes írását itt olvashatod
ha megengeditek nekem, most nem magyarázkodnék,,,
igaz, nem is érzem úgy, hogy magyrázatra szorulna írásom,,,
köszönöm szerető, kedves, bölcs szavaitokat és, hogy olvastátok írásomat,,,
EMLÉKEZEM,,,
EMLÉKEZZÜNK,,,
ki így, ki úgy,,,
remélem senkit sem sértettem meg írásommal,,,ha igen bocsáson meg nekem,,,
barátsággal szeretettel: R
[b][color=#990099][center][i][u]Robi Barátom – Kedves !!![/u][/i][/center]
– [i]Arra kérlek – Téged, hogy kicsit figyelj most -rám ![/i]
– A jó Istennek nem az a dolga, hogy büntessen minket, hanem, hogy mindenkinek megbocsásson, mert mi mind közvetetten az Ő teremtményei vagyunk…
– Ferit sem ismerhettük volna meg csak általa, akit életre hívott, és ide küldött közénk.,,,,
– Sőt – adott neki egy hallhatatlan tehetséget, amit most itt hagyott ránk – végtelen szeretetével.,,,,,
– A tehetségre – többek között – születni kell, és a Te tehetséged is "fentről kapod " !
– De Isten dolga az is, hogy, ha úgy látja el visz valakit időnként közölünk !!! – Ez az élet rendje…
– Ennek a Honlapnak fent a jobb oldalán megjelent egy fő cím: [i][u]ÖRÖKÖS TAGJAINK ![/u][/i]
– Most még csak Ő közülünk az első, de tartok tőle, hogy ez a név nem marad itt egyedül, mert lesznek követői is….
– Nézd ezen az oldalon többen is vagyok igen korosak, és sokan még betegek is, a fiatalabbak közül… is…
– Feltételezem, hogy amíg írni tudunk mi már hűen itt maradunk ezen az oldalon, életünk végéig, és egyszer erre sorsra jutunk, amivel – e megkezdett névsort bővítjük…
– De mi itt már egy olyan közösségi maggá kovácsolódtunk össze, hogy egy egy ilyen elmenetel, majd mindenkiben hasonló fájdalmakat vált ki…
Ám itt hagyunk valamit magunkból, amit megőriz az idő, – és az emlékezetünk…
– Hiszek ebben, – és kérve kérlek, hogy Te is higgy, mert életünkben mindent ki kell bírnunk, és el kell viselnünk . – sajnos még a magunk halálát is…
– Ne szállj szembe – kérlek Uraddal – Teremtőddel, hanem gondolj arra, hogy talán nagyon soká, de Te is ott állsz majd trónja előtt, ahol ítélni fog eleveneket és holtakat, de soha nem fogja elengedni a Te kezedet se, mert Ő a [i]jóság,[/i] a [i]szeretet,[/i] [i]és az örök élet ![/i]
[center]~ ~ [u]Szerető szívemmel – mondottam ezeket – neked ! [/u]~~[/center]
– /Ennyit a versedhez, melynek indulatát elfogadom, de eszközeidben már kételkedem… Bocsáss meg ezért nekem,,,/
– Szép, és megható hevületű versedet azért , – ismerve meleg, szerető, és jóságos szívedet -maximálisan elfogadom!
== [u]Szeretettel ![/u] ==
– keni – / a mindig hű barát ! /[/color][/b]
Az én emlékemben is örökké élni fog. Tigram.
Kedve Róbert!
Nagyon szép és kínjaidtól gyötört versedet nagyon sokra tartom, de az átkok nem segítenek. Az ember akkor szokott ilyeneket mondani szerintem, ha tehetetlen és főleg magára dühös. Mindennek oka van, a Jó Isten tudja egyedül, miért döntött így. Mi mást nem tehetünk, csak elfogadjuk a döntését, bármennyire fáj is.
Emlékezz a szépre! Szeretettel: Anni
Kedves Robi!
Tudod, hogy kedvellek és nagyra tartom tehetségedet, melyet ajándékba kaptunk mindannyian, bármi legyen is az, és bármilyen szintű. Érzem nagy fájdalmad és annak tudom be, hogy az első versszakban olyan dolgokat írtál le, melyet később meg fogsz bánni, mert rájössz, hogy mi nem tehetünk szemrehányást a Teremtő Atyánknak, csak egyfolytában hálálkodhatunk mindenért, azért pedig pláne, hogy minket Jó Sorsunk összehozott itt, a Holnap Magazinban. Minket, hasonlóan gondolkodókat.
Ugye, nem haragszol rám?
Békés megnyugvást kívánva, szeretettel gondolok Rád: Viola
Drága Robi!
Már a címből tudtam kihez, kiről szól a versed!
Büszke vagyok rád!
Szereteted mindenhol ott van
Drága hölgy…:)
Robikám… szép megható verssel búcsúzol kedves írótársunktól
szerettel
Ilona