REQVIEM.


REQVIEM

Éles Ferenc emlékére

Már dermesztő csend honol mindenütt.
Csak a mulandóság gúnyos kacaja,
mi dobhártyámon dobol…
s e gyötrelmes érzés abroncsa,
agyamat pattanásig szorítja.

Már nem szállnak vágyak a széllel,
a pusztulás árnyékában koszorúba font
– örök álommá lényegülnek,
s irgalmatlan ólomsúlyként,
– hantodra terülnek.

Már kőbe vésett a végtelen idő,
fagyos – didergő rögök felett,
remegve húzza össze sötét palástját,
a fény előtt az ég!
– az élet elengedte valaki kezét.

Meghasadt értelemmel, most emlékezni nehéz.
-Végzet –
mi ellen nem küzdhet soha – emberi ész.
A fájdalom tüskés korbácsként,
Szaggatja – tépi szívemet, s a hulló vércseppek
hiányod űrjét betöltve, lecsordulnak lelkemen.

– miközben –
a szem homályba borul,
s e döbbent megsemmisülésben állva,
megszűnt léted – az örök nyugalom
dermesztő csendje – lezárja.

2009-10-30

Cobblah Ilona / dzsenyami /

Szerkesztőségünk és Tagjaink Laskodi Éles Ferencre emlékeznek. Összefoglalónkat itt olvashatod

Laskodi Éles Ferenc magazinunknál megjelent összes írását itt olvashatod

“REQVIEM.” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Visszatérve.. köszönöm hogy az érzést és emlékezést megosztottátok velem…
    szeretettel
    Ilona

  2. Kedves Ilona!
    Szép, fájdalmas búcsúvers…ide úgy érzem a téma miatt nem írhatok többet…a verset "megszentelte" a halál…

    Judit

  3. Kedves Ilona!
    Valóban nehéz most megszólalni, a fájdalmat szavakba önteni. Neked ezt a mérhetetlen fájdalmat sikerült szavakba önteni, bár te is azt érzed, hogy erre jobb lett volna ha nem kerül sor.
    Szeretettel: – Pegazus

  4. Kedves írótársak… nem kellenek szavak… tudom mindenkinek nehéz most szólni…
    elég, hogy tudom itt jártatok és ugyanazt érzitek mint én..
    szeretettel
    Ilona

  5. kedves Ilona
    Érzem,,,
    és veled együtt emlékezem,,,
    sajnos csak EMLÉKEZEM,,,
    szeretettel: R

  6. [b][color=#990099][center][i][u]Kedves Ilona ![/u][/i][/center]

    – Most, hogy versedet olvastam, a mi Óbudai Nagytemplomunkban találom magam és gondolatban végighallgatom, az ott felhangzó zenekari nagymisét : –
    / gyászmisét, – az -az egy [i]Rekviemet[/i]-et… /

    – Most is idehallatszik a misére hívó harangszó…

    – Versed a mély megrendülésről, a fájdalomról, a maga után hagyott űrről szól, amit [i][u]kedves halottunk emlékét megőrizve[/u][/i] – már csak mi pótolhatunk !!!

    – Mert csak az hal meg végleg, akit elfelednek…

    ~~ [i]Köszönöm ezt a verset is ![/i] ~~ – keni -[/color][/b]

  7. Kedves Ilona!
    Nagyon szépen összefontad a fájdalom virágait egy súlyos koszorúba, amelyet most tisztelettel ide helyeztél elénk. Violával egyet értek köszönöm, és azt, hogy helyettem is írtál!

    Szeretettel gratulálok: Anni

  8. Kedves Violám… még pár napja, írt hozzászólást az egyik versemhez…és ma… megrendülve olvastam a hírt…
    köszönöm szavaidat..
    szeretettel
    Ilona

  9. Kedves Ilona!
    Szívszorítóan gyönyörű a versed. Nehéz szavakat találni, hisz össze vagyunk már kovácsolódva és fáj, ha távozik valaki közülünk.
    Szeretettel gratulálok: Viola

Szólj hozzá!