Mikor a bárányok…

Mikor a bárányok…

Igor lelkesen a tűzbe bámult
Meglásd, béke jön. 30 év béke!
S mind az, aki a múltból tanult
Immár megnyugodhatik végre.

Halottam én is a jövendölést:
Bárány s oroszlán együtt legel,
Nem érzem a beletörődést
Szám szavaira ezért így felel:

Meglehet, eljön az idő mikor
A farkasok megszelídülnek,
De ne csodálkozzál azon, Igor
Ha a bárányok farkast esznek.

Kondra Katalin

“Mikor a bárányok…” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Katalin!
    Attól tartok, nagyon jól értem pesszimista hangvételű versedet. Mi akik ezt az embertelen jelent éljük, nehezen tudjuk elképzelni, hogy a jővő békésebb lesz…
    Nekem nagyon tetszik rövid, tömör, komor írásod.
    Szeretettel gratulálok. Klarissza

  2. Kedves Katalin!

    Ismerjük a múlta, éljük a jelenünket, de hogy a jövő mit hoz?

    Ölellek: Tigram.

  3. Kedves Katalin!

    Rövid, de tömör versed én is Terike szerint értelmeztem és nagyon tetszik. Köszönöm, hogy olvashattam.

    Szeretettel: Anni

  4. Kedves Katalin!
    "Ember az embernek farkasa!"
    Igy volt a múltban…
    Igy van a jelenben…
    A jövő??? Ki tudja?
    Unokáink szebb életében bízva üdvözöl:Teri

Szólj hozzá!