Mit sem ér
Szívünkben kísért még múltunk szava
Szép reményt ígért, s most nem szól dala.
Álmok törtek szét, és mennyi húr szakadt?!
Rég elhitt mesék: hantjukban nyugszanak.
Szavak helyett már, a sok-sok szem beszél
Kisírt könnyük ár! – mit hömpölyget a szél.
Hányszor indult el, s de sokszor mit sem ért,
Csak néz az égre fel! – ki szép jövőt remélt.
Müller Róbert
Kedves Róbert!
Versed nekem is nagyon tetszik. Rövidsége ellenére lényegre törő. Szép reményeink, álmaink és ezzel együtt a rég elhitt meséink is "hantjukban nyugszanak". Nagy igazság!
Üdv.:Torma Zsuzsanna
:):):)
Kedves Róbert!
Igen, álmaink, reményeink sokszor nem válnak valóra
és ez elszomorít bennünket.
Jó, hogy van hova fölnézni,kérni, remélni és vigasztalódni.
Szeretettel, együttérzéssel olvastam:Teri
Kedves Robi!
Gratulálok…ez igen,nagyon tetszett.!
Szeretettel János
Kedves Róbert!
Ismét egy gyönyörű, szomorú, felülmúlhatatlan verset írtál.
Szeretettel olvastam:Marcsi
[b][center][color=#cc3333][i][u]Drága Jó Barátkám – Robertuszom ![/u][/i]
– Azt hiszem, hogy versed olvasása közben egy igaz jó barátnak,- elsősoron nem azt kell néznie, hogy mit és hogyan írsz, hanem, hogy a sorok mögött a Te szívedben, és a lelkedben, most milyen mély és szomorú érzések uralnak, amiben – nem tudok, de mégis szeretnék osztozni Veled…
– Szívesen is meg nem is vettem szépséges, és – de szomorú versedet. Ami soraiban megosztottan tagolt, de az érzelmeid kifejezésére – nagyon is átgondolt…
– Bármilyen fájó is gondolataid sora, amit már én is többször átéltem életem során, mégis örülök annak , hogy a végén az égre nézvén még múlt idő van, – de hiszem átállítod majd reményben – egy újabb jövőbe….
– Mindezen túl, Te mindig észreveszed hiányomat, de azt is amikor újra megjelenek, és ezért köszönöm most meg Neked minden kedves, – jóleső – köszöntéseidet !
~~ [i][u]Felülmúlhatatlannak tartom ezen versedet is, de nem csak elfogultságból, hanem, mert emberi, és szép… ! [/u][/i]~~
== Igaz – barátod : – keni – ==[/color][/center][/b]
Kedves Robi!
Minden nap elmúlik valami.. de helyette jön más valami…a múltat le kell zárni…
Nagyon szép a versed.
Üdv: Maja
Kedves Robi!
Gyönyörű, igaz, elgondolkoztató.
Szeretettel: Viola