Olyan…


Olyan…

Szikra pattant a mélyből s lángra gyúlt
Könnycsepp hullott az égből, kioltotta
Egy perc alatt a föld virágba borult
Vihar jött, egyből mindet letarolta

Mint világtalan a végtelen sötétben
Bolyongok benned én, bizonytalan
Szerelmed parányi morzsáját keresve
E vágy, mint hamvadó parázs olyan.

2009.

Kondra Katalin

“Olyan…” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Katalin, nekem is tetszett a versed, szép hasonlatokkal fejezted ki érzéseidet.

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

  2. Kedves Kati!
    Jól érzékeltetted bizonytalan, örökké változó életünket.
    Izgalmas, mert kiszámíthatatlan…..!
    Ez örökös tettre, próbálgatásokra, akarásokra serkent bennünket..ez viszont jó.
    Szeretettel olvastam és együttérzéssel:Teri

  3. [b][center][color=#cc3399][i][u]Drága Jó Katikám ![/u][/i]

    – A szívem elkezdett vérezni, miközben hasonlataiddal költőien megírt szépséges lírai versedet olvastam….

    – Mert olyan rövid, de mégis olyan tömör, és annyi fájdalom, és szívbéli vágyakozás gyötör…

    – Nem tudok most, – nem együtt érezni Veled…
    – Mondd – hogyan tudhatnám enyhíteni, – ezeket a fájó, és gyötrő érzéseidet ?

    – Ne töpreng tovább a fájó múlnak ütemén, hanem keresd, hogy megtaláld – újra a reményt !

    ~~ [i][u]Nehéz szívvel köszönök el Tőled most, – és költői nagy tehetségedtől is…[/u][/i] ~~

    == Szeretettel ! ==

    – keni -[/color][/center][/b]

  4. Kedves Katalin!
    Nagyon jól érzékelteted a szélsőségeket, a bizonytalanságot, a keresést, kutatást… "Olyan", ilyen az egész életünk!
    Szeretettel gratulálok és minden jót kívánok: Viola

Szólj hozzá!