Hiányzol.


Hiányzol

Fekszem az ágyon rád gondolva
kedvesem.
Jó lenne karjaidba simulni
csendesen.
Élvezni ölelésed, csókod,
szavaid,
átadni az érzésekből, ösztönből
valamit.
Érintve egymást, kedves féltő
gonddal,
pillantásod keresve, szerető
szép szóval.
A távolság hasít – lelkemből
darabot,
s küldöm, hogy csatlakozzon
a tiédhez,
míg veled nem vagyok.

2008. 02. 17.

Cobblah Ilona /dzsenyami/

“Hiányzol.” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Üdvözletem minden kedves olvasómnak, véleményt nyílvánítónak… köszönöm a figyelmet és az időt amit rám szántatok… és természetesen örülök hogy tetszett ez a rövidke érzelmi megnyílvánulás…
    szeretettel
    Ilona..

    TIMÓKÁM… én is hadakozom olykor az idővel.. most kicsit kevesebbet voltam fent…de jövök igérem…

  2. Kedves Ilona!

    Minden jót elmondtak már előttem a többiek, én csak csatlakozni tudok hozzájuk. Gratulálok! Örömmel olvastam, mert nagyon tetszett.

    Sok szeretettel: Anikó

  3. Kedves Ilona!

    Nagyon szép, szívhez szóló vers, nekem is nagyon tetszett!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

  4. Igen..
    tömör,lényegre tapintó!
    Kellemes,dallamos…öröm olvasni…
    üdvözletem…..
    Kedves Ilona

Szólj hozzá!