Örök Múzsámhoz – ’keserű’ vigaszom…
Szerelmünk végtelen és örök fátyoltengerében
Mennyi, de mennyi boldogság várhatott volna ránk,
De mi korán lekötöttük magunkat családjaink oldalán.
Ám hiszem a szívünk szabad maradt egész életünkön át,
És lelkeink is megmaradtak, mint egy-egy szabad madár.
Még csak azt sem mondhatjuk, hogy nem jól van ez így,
Mert hisszük mind a ketten, hogy ez egy eleve elrendeltetés,
És tudjuk, ami nem fáj, az nem is lehet igazi boldogság ára,
Mert minden szerelemnek szenvedés az ára, – hogy miért
Lennénk különbek, – mint az emberei tömegnek teljes mása?
Szabad madarak vagyunk, Te is, én is, * egy-egy fehér galamb
Mi legalább békében élhetünk, szabadon és szelíden, boldogan.
Minket nem kötnek meg földi dolgok, ha a légben találkozunk
Ártatlan szép szerelmünknek – mi semmi határt nem szabunk.
Turbékoló gerlepárok, – a bűnt nem ismerhetik meg soha…
Mert a mi hű szívünket a szerelem szárnya – viszi ide – oda.
Az, hogy néha ’csókot is váltunk’ – még nem dől össze a világ
Majd mindegyikünk egy pálmaággal hazarepül, ahol a család.
Így hát Édes Drága ’Párom’ – szép csodám, szerelmesem…
Nyugodjunk bele, hogy így utólag már csak ez történhetett,
De ha felszállunk olykor-olykor és a szívünk örömbe öltözik
Van még egy ilyen emberpár, – aki a csodával ölelkezik ?
Szerelmünk megosztott, de nem lehet skrizofrén – bűnös dolog
Mi nem élünk külön-külön, csak máshogyan, mint a megszokott.
Boldog, aki mindent megnyert, amit csak merészen megálmodott,
Mi azért lettünk mégis azok, – hogy nekünk csak ennyi jutott…
Higgyük, hogy ez se semmi, – sőt ez az ami minket felemel
Mi a boldog szerelem szárnyán szállunk a nap felé kedvesem.
Tudjuk, hogy szenvedéseinknek egykoron boldogság lesz az ára
És csak mi tudunk így szeretni, aminek gyűlölet nem lehet a párja.
Repülj velem a fény felé, a felhők fölé, ahol vár egy fészek
Ott lehetünk együtt boldogok, ahol testünk is ’össze-éghet’
És én majd elvégzem, – hidd el mind a kettőnk helyet…
Hogy Isten áldást adjon, hogy szerelmünk végre beteljesedhetett.
Fehér galamb tollak szállnak majd a felhők alá, pihe szárnyukon
Hirdetik, hogy odafönn, mi mégis megértük azt a nagy csodát,
Ahol örök fény világít, és éget tüzében a legszebb szerelem…
Tested a testemmel is egyesült – édes, szép, várt, hű szerelmesem !
Budapest, 2009. november 22.
Írta: Kenéz István
Kedves Keni!
Sűrű elfoglaltságom miatt csak most keveredtem végre a Magazinunkhoz és elsőnek Téged kerestelek fel. Már hiányoltam a múltkorában a szép szerelmes verseidet és végre most élvezhettem ezt az őszinte, tiszteletre méltó, még beteljesületlen szerelmi érzést, amely benned uralkodik. Örülök, hogy rád még hatást gyakorol ez az érzelem és így szép versek születhetnek általa. Gratulálok hozzá.
Bízom abban, hogy a műtéted sikeresen befejeződött már és Te minél hamarabb itt leszel közöttünk, mert hiányzol ám! Jó egészséget, gyors gyógyulást kívánok!
Szeretettel: Anni
Kedves Keni Barátom!
Megdolgoztattál hosszú versed elolvasásával, de jó, hogy amíg írsz, addig sem foglalkozol lehangoló dolgokkal. Ismét megállapítottam, hogy Te egy született Don Juán vagy, de legyél is még jó sokáig.
Sikeres gyógykezelést kívánok, de siess vissza nagyon.
Szeretettel: Viola
Kedves Keni!
Megint lenyűgöztél a verseddel. Tele van gyönyörű gondolatokkal, tiszta őszinte érzésekkel. Csodállak és gratulálok.
Szeretettel:Marcsi
Kedves Keni Barátom!
Írtak már hozzám sok szép verset, itt is olvasható volt, a drága párom feltette. Meg is lepett vele.
Na ez volt a bevezetés.
Tudom, milyen érzés valakitől ilyen csodás érzésekkel teli verset kapni. Borzongatóan lágy és mégis meleg minden sorod.
Köszönöm, hogy lehetőséget adtál az olvasására.
Ölellek, tudod, még mindig baráti szeretettel: Tigram.
Kedves István!
Bármennyire "keserű vígaszod", mégis széppé teszi a szerelemérzés napjaidat. S míg így tudsz vígasztalódni, elfelejtheted sok gondod-bajod.
Az utóbbi időben született verseid már kitesznek egy "ciklust", aminek adhatnál egy találó elnevezést.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
🙂