Örök Múzsámhoz – ’keserű’ vigaszom…

Szerelmünk végtelen és örök fátyoltengerében
Mennyi, de mennyi boldogság várhatott volna ránk,
De mi korán lekötöttük magunkat családjaink oldalán.
Ám hiszem a szívünk szabad maradt egész életünkön át,
És lelkeink is megmaradtak, mint egy-egy szabad madár.

Még csak azt sem mondhatjuk, hogy nem jól van ez így,
Mert hisszük mind a ketten, hogy ez egy eleve elrendeltetés,
És tudjuk, ami nem fáj, az nem is lehet igazi boldogság ára,
Mert minden szerelemnek szenvedés az ára, – hogy miért
Lennénk különbek, – mint az emberei tömegnek teljes mása?

Szabad madarak vagyunk, Te is, én is, * egy-egy fehér galamb
Mi legalább békében élhetünk, szabadon és szelíden, boldogan.
Minket nem kötnek meg földi dolgok, ha a légben találkozunk
Ártatlan szép szerelmünknek – mi semmi határt nem szabunk.

Turbékoló gerlepárok, – a bűnt nem ismerhetik meg soha…
Mert a mi hű szívünket a szerelem szárnya – viszi ide – oda.
Az, hogy néha ’csókot is váltunk’ – még nem dől össze a világ
Majd mindegyikünk egy pálmaággal hazarepül, ahol a család.

Így hát Édes Drága ’Párom’ – szép csodám, szerelmesem…
Nyugodjunk bele, hogy így utólag már csak ez történhetett,
De ha felszállunk olykor-olykor és a szívünk örömbe öltözik
Van még egy ilyen emberpár, – aki a csodával ölelkezik ?

Szerelmünk megosztott, de nem lehet skrizofrén – bűnös dolog
Mi nem élünk külön-külön, csak máshogyan, mint a megszokott.
Boldog, aki mindent megnyert, amit csak merészen megálmodott,
Mi azért lettünk mégis azok, – hogy nekünk csak ennyi jutott…

Higgyük, hogy ez se semmi, – sőt ez az ami minket felemel
Mi a boldog szerelem szárnyán szállunk a nap felé kedvesem.
Tudjuk, hogy szenvedéseinknek egykoron boldogság lesz az ára
És csak mi tudunk így szeretni, aminek gyűlölet nem lehet a párja.

Repülj velem a fény felé, a felhők fölé, ahol vár egy fészek
Ott lehetünk együtt boldogok, ahol testünk is ’össze-éghet’
És én majd elvégzem, – hidd el mind a kettőnk helyet…
Hogy Isten áldást adjon, hogy szerelmünk végre beteljesedhetett.

Fehér galamb tollak szállnak majd a felhők alá, pihe szárnyukon
Hirdetik, hogy odafönn, mi mégis megértük azt a nagy csodát,
Ahol örök fény világít, és éget tüzében a legszebb szerelem…
Tested a testemmel is egyesült – édes, szép, várt, hű szerelmesem !

Budapest, 2009. november 22.

Írta: Kenéz István