Kérlek melegíts.
Melegíts, mert fázom
hideg már az este.
Takaróm felhajtom
lényedet keresve.
Biztatlak, találd meg
esténként az ágyam.
Duruzsolj fülembe
borzongató lágyan.
Szikráidat szórjad
lángoló varázzsal,
izzó szenvedéllyel,
égető parázzsal.
Hozzád bújok akkor!
Ölelem a tested!
Halovány arcomat
rózsaszínre fested.
Levetem ruhámat,
Te vagy már a máglyám.
Melegedre vágyom
csodás cserépkályhám.
Szabóné Gita Tigram
Szia drága Tigram !
Hát… most sem csalódtam. Isteni a vers.
Szeretettel ölellek még mindig: Bogár Icu
Kedves Tigram!
Aranyos…játékos:)
Nem a kályhára gondoltam…
Tetszett ..
Szeretettel jános
Drága Tigram!
Jól megtréfáltál. Az első néhány sor után az jutott eszembe, ni csak, Tigram is szerelmes verset írt! Hű,- mondtam magamnak- ez is gyönyörű. Hihetetlen milyen ügyes ez a nő!
És a végén elnevettem magam. Remek, nagyszerű ötlet, kiváló kivitelben Gratulálok!
Sok szeretettel: Anikó
Kedves Tigram!
Amíg ilyen csodás "cserépkályha" mellett melegedhetsz, addig nem is lehet okod panaszra!
Ha nem hagyod benne kialudni a parazsat, mindig újra lángra kaphat, csak szorgosan kell raknod rá a fát!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
🙂
Kedves Tigram!
Hihetetlen, már sok verset tettél fel. Versed vége engem is megtréfált kicsit, mást vártam. Nagyon jó!
Szeretettel olvastalak:Marcsi
Kedves Tigram!
Nemcsak a cserépkályhád csodás, hanem a versed is!
Gyönyörű érzelmeket éleszteni…aztán egy szóval
/cserépkályha/ tudatni, hogy "átverés", hát ötletes is és
művészi is.
Jót derültem, köszönöm!
Szeretettel:Teri