Tavasz váró.

Összes megtekintés: 761 


Tavasz váró

Lehullott már a tavasznak
megannyi boldogsága,
zöldellő smaragdja
sápadt, tündöklő virága
mind elhervadt.
A távoli hegyoldal
sötétbe burkolódzik,
mert készül a télre.
S ha majd tavaszodik
csillogó szikrákat
ont a fénybe.
Madárdal ritkán szól már
a fülemüle elutazott
sík, kopár a mezőhatár
nyáron csak mulatott.
A domboldal kiitta
mézédes hűs borát,
az út elverte az
utazók porát, de
visszavár gólyahírt,
táltos szilaj paripát,
kalandra vágyó
bőr mokaszint,
hogy újra éltesse
a tavasz hívó szavát.

2009. november 03.

Beri Éva

“Tavasz váró.” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Mind!
    Nagyon köszönöm értékes hozzászólásaitokat!

    Szeretettel:
    Éva
    Mindenkinek kellemes készülődést kívánok a Karácsonyhoz!B)

  2. Kedves Éva!

    Szép a tavaszváró versed, de én is azt mondom, hagyjuk a természetet most pihenni, és ha mi magunkis pihenünk egy kicsit, friss erővel köszönthetjük a tavaszt.

    Üdv.: Torma Zsuzsanna

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

  3. Kedves Éva!

    Nem szeretem a telet. Egyre kevésbé találom meg benne a szépséget. Várom én is ezerrel a tavaszt.
    Örülök, hogy elküldted ezt a verset, mert megjelent lelki szemeim előtt egy csodálatos tavaszi kép.

  4. Kedves Éva!

    Örülök, hogy versedet olvashattam. Én is melegségre vágyok, nem szeretem a hideget. versedhez gratulálok, tetszett.

    Szeretettel:Anikó

Szólj hozzá!