Te vagy…


Te vagy…

Mindenem te vagy,
rólad szól életem…
Te vagy nekem a NŐ!
Te vagy a végzetem!

Vagy egy könnyed lépés,
őrjítő táncomban…
Vagy egy csodás érzés,
ébredő vágyamban…
Vagy holdnak sugara,
mi benéz az ablakon..
Vagy egy boldog óra,
ha van rá alkalom…
Vagy nekem kikötő,
e rohanó életben…
vagy nekem remény,
hogy el ne tévedjek…
vagy nekem boldogság,
amikor meglátlak…
Vagy a tenger kínja,
amikor nem látlak…

2009-01-07

Bélavári János

“Te vagy…” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves János!

    Szép, rímelő sorokba szedett szerelmes vallomás. Különösen tetszett
    "Vagy egy könnyed lépés,
    őrjítő táncomban…" a vers olvasata is ilyen, magával ragadó.
    Az összhatást viszont a záró két sor egy kicsit lerontotta…

    Üdvözlettel:Miriam

  2. Kedves János!

    Csatlakozom az előttem szólókhoz, csak még gratulálni is szeretnék. Mindegyik sora nagyon szép, kivéve az utolsót írtam volna másképpen!

    Üdvözlettel: Anikó

  3. Kedves János!

    Csatlakozom az előttem szólókhoz, csak még gratulálni is szeretnék. Mindegyik sora nagyon szép, kivéve az utolsót írtam volna másképpen!

    Üdvözlettel: Anikó

  4. Kedves János!

    Csatlakozom az előttem szólókhoz, csak még gratulálni is szeretnék. Mindegyik sora nagyon szép, kivéve az utolsót írtam volna másképpen!

    Üdvözlettel: Anikó

  5. Kedves János!
    Ez egy nagyon szép szerelmi vallomás, amihez szívből gratulálok!
    Örvendeztess meg máskor is bennünket írásaiddal!
    Szeretettel: – Pegazus.

  6. Kedves János!

    Irigykedem…
    bár talán most rosszkor, mert hozzám is írnak jelenleg:)
    Gratulálok versedhez. csodás!
    Üdv:maja

Szólj hozzá!