Ablaktalan

Földbe szíjazott vaspántokon kattognak az első
szerelvény rozsdasárga fénylakkjai felnyalva
a csipás szemű peron hézagjait – a tömeg beront:
ébredek

Felnézek nagyon lágyan bevethetem karton ágyam
sziszeg bágyadtan a hajnali hidraulika károgva –
tessék vigyázni: az ajtók záródnak

Undor tekintetű földalatti turisztok vetemednek sok
világhálóról arrébbsuhintott kortárs kuzinom gyepesedett
meg így szőrös aluljáróforgáccsá

Reggelire meg van még a tegnap esti kétdekás a zsebben
placebopácolt irtózatos szenvedés – a remény félreáll ma
is csüggedtebben: rút csíkosszatyor nemzedék

Délben a fagyban is kaptató Népkonyha ebédjegyekkel
szaggató ütemekben perdít kenyérszeletekkel kapható
ingyen kosztot vékonyra

Másokat bekap a rehab már kora délután a vergődő
kannásborolimpia nyitányáról szalajtott gála díszvendég
az erjedő presszófüst szivárgásból harácsol sztorit ki ma

Izzik a Krízisvonal szállók telnek meg lassan szőrösödő
lepedékkel – bűzös kiskocsma flash szinkronban a
szomszéddal : olcsó éjjeli menedékhely

Az alagút bélbolyhai vagyunk: akinek ez jutott csak
fekszik zavartalan pufajkamerevséggel időnként
belepiszkítva éjjel
az ablaktalan huzatba

Tépő Donát