Tavaszodik


Tavaszodik

Odalent a mélyben
Valami koppan,
Fülelek s a szívem
Erősebben dobban.
Távol a sötétben
Fényes szikra lobban,
Talpam alatt egy
Száraz ág roppan.
Hirtelen zúgni kezd
Az egész erdő.
Tűzbe borul tőle
A gomolygó felhő.
Vöröslő ég alján
Búcsúzik a tél.
Tavaszt kerget felém
A keleti szél.

Kondra Katalin

“Tavaszodik” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Katalin!

    Versed nagyon tetszett, gyönyörű, gratulálok hozzá, örömmel olvastam. Bárcsak jönne már, akár felém is fújhatja a szél, lágyan, de nagyon várom már a tavaszt.

    Szeretettel: Anikó

  2. Kedves Kati!
    Tetszett! De megtréfáltál! Mint formai "kekeckedő" ezúttal a "koppan-dobban-lobban-roppan" szép négyes után hiányoltam az "erdő-felhő-…" két hiányzó társát… A tél-szél kommersz párosa nem kárpótolt a hiányért. Tűzbe borul az erdőtől a felhő? Érdekes, érdekes… Én mint éghajlattant is hallgatott "polihisztor" úgy sejtem ,a tavaszt inkább a nyugati, atlanti iránybój fújó szelek hoznak. A keleti szél nálunk Szibéria felől szokott érkezni, kemény fagyokkal, és legtöbbször Tél tábornok kíséretében… De a költői szabadság mindenek fölött! A legfontosabb, hogy már biztosan kifelé megyünk a télből, és ez téged is megihletett!

  3. kedves Katalin!
    Szívem örökös óhaja kelő és nyugvó Napot látni amit vidéki gyermek lévén annyiszor csodálhattam, de itt Budapesten soha nem látom a "tűzbeboruló"vörös ég alját.
    Szép a versed, most újra láttam ízzani gondolatban a Te
    szavaid varázsa által. Köszönöm:Teri

  4. Csodálatos versed elbűvölt. Látomást adtál. Igaz éjjel van, de versed olvasása nyomán látattad meg velem a lemenő nap bársonyvörös igézetét.
    Igazán élmény volt olvasni. Sok sikert.Sok szeretettel Gyöngyi.

Szólj hozzá!