Jég Hideg- Fagyos Tél


Jég Hideg- Fagyos Tél

Jég hideg fagyos tél, úgy fáj, hogy elmentél
Igazán sosem szerettél
Szerelmünkről hazug szavakat regéltél
Szívemnek éjszakánként hazug mesét meséltél
Fagyos s rideg a szívem akár a Tél

Szívem ketté repedt, mert szó nélkül elmentél
Lelkemből tova szállt a tavasz, s beköszöntött a Tél

Jég hideg fagyos Tél
Hazug szavakat szádra te vettél
S a sorstól nem féltél
Pedig kivétel nincs, az mindenkit útólér
Rideg fagyos tél
S mint tükröt, most engem szilánkokra te törtél.

2010. február 27.

Orsós Mónika

“Jég Hideg- Fagyos Tél” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Timóval és Annával is egyetértve. Sem a középre rendezés, sem a sok azonos rím és helyesírási hiba nem tett jót a versnek. De ha valaki szerelmes a jéghideg, fagyos télbe, akkor bizony annak szilánkos következményei lehetnek…

Szólj hozzá!