Egy Magyar vándor

Összes megtekintés: 640 


Egy Magyar vándor

Savas gyomorral korgott,
a tömeg fel se vette,
szenny etette,s lopott,
magát igen mélyre vetette…

Tehette, nem volt élő senkije,
se holt után nem volt adós,
nyomorbűzös inge kincse,
s egy kukán vett kabát, csatakos…

Csatlósa volt a napsütésnek,
s áldotta az égi lovagot,
küzdött mindenféle jött-ment széllel,
s gyűlölte, ha mennyezetéről havazott…

Lakásában nappalinak ott a tér,
hálójának egy rég lefoglalt pad,
közösködve, mert hatalmas volt a tét,
kutya volt itt sok, ki ugatva is harap!

Huszonkét év, kurvája nem lett senkinek,
ha sarcolták, tovább vándorolt,
ott dolgozott, hol mosdhatott, s volt mit ennie,
hatvan évesen tartva vándorbotot…

Ott volt, mikor a rendszer változott,
hallotta a hangzatos ígéreteket,
nap nem volt oly átkozott, s elkárhozott
mikor munkájától kellett végleg mennie…

Most nyugdíjat kap plasztikkártyán,
harminchatezer, ennyit érdemelt,
léte így függ egy hagymahártyán,
savas gyomra korogja az elrongyolt életet!

V. Gy Mont’y

“Egy Magyar vándor” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Mont'y!

    Minden elismerésem a Tiéd! Vannak versek, amelyeket nem tudok értékelni, mert nincs türelmem napokig rágódni rajtuk. Ezt azonban mindenki számára érthetően, valósan, keményen odamondtad, és ez nekem így nagyon tetszik, Ilyen nyílt, ébresztőt fújó verseket remélem, még sokat olvashatok Tőled és másoktól is. Őszinte szívből gratulálok!

    Köszönettel: Anikó

  2. Szívemből gratulálok.
    Nem is hittem volna, hogy ennyire empatikus tudsz lenni. Nagyon komoly ez a versed, és szomorú. Az igaz valóságot örökítetted meg. Sok sikert Tetszett, értékes mondínivalója van. Üdv tatos.

Szólj hozzá!