Leány s egy Legény
Egy leány s egy legény
Őket hajdanán boldognak láttam én
Tavaly év decemberén
Karácsonyi parti közepén
Bulizó emberek hada
Mily boldogak voltak vala
akkor ott történ egy csoda
Minek én voltam tanúja
Eltalálta sok ember szívét
Ámornak piciny nyila
Karácsonyi Buli közepén
Tánc parketten
Szív, szerelmes hegyének tetején
mily boldog voltam én
s mily boldog volt a legény
De a buli véget ért
A leány s legény
otthonába magányosan haza tért
s bár szerelmük nem lehetett valós soha
Azt a napot s éjszakát
Ölelést s mosolyt
Az élményt s egymást
ne feledik Soha…
2010. 02. 23. (20.15)
Orsós Mónika
Hmm…ezek valóban az én érzéseim…ám mostanság sokat gondolkodom, abba hagyom az írást…nem megy ez nekem…:(
Kedves Mónika!
Ez az eset számodra örök értékű, mert te élted át. Sokakkal megtörténhetett hasonló eset és versedet olvasva sok kedves emlék felidéződik. Mi pedig egy szép történetet ismerhettünk meg általad.
Szeretettel: Anikó
[center][color=#0000cc]Kedves Mónika!
Nem akar a versed letaglózni, nem boncolgat, nem kritizál, egyszerűen leír egy érzéssort, mely megtörtént, nem egyszer, nem csak velük, s így lesz belőle örök-érvényű dolog.
Üdvözlettel: VGy Mont'y[/color][/center]