Születésnapomra

Hatvannyolc éves múltam én,
”Attilás” ez a költemény,
Tudom,
„Lopom”…
Kis tréfa, mellyel meglepem
E februári estelen
Józan
Magam.

Voltam pajtás, majd úttörő,
Gimnazista, egy flörtölő
Hiú
Fiú.

Irány az ELTE, légy tanár,
Biztos állással, bérrel jár!
Szerény
Remény…

És nem lettem, mert ösztönöm
Azt súgta, nem az én jövőm
Taní-
tani.

Az ösztöndíj kapóra jött,
Együtt sírtunk az út előtt,
Szülém
Meg én.

Voltam diák öt éven át,
Nem kaptam vörös diplomát,
Lakást,
Se mást.

Majd válás, új frigy, spórolás,
De három lányunk, nem vitás,
Remek
Gyerek.
Mérnökösködtem itt meg ott,
Leróttam negyven év adót,
Tömör
Gyönyör.

Most nyugdíjasként verselek,
Írok vicceset, szépeket,
Holnap
A lap.

Élek a habos oldalon,
A lábam ritkán lógatom,
Lótok-
Futok.

Hatvannyolc évem tarka folt,
Gondtalan, tétlen sose volt,
Sebaj,
Ihaj!
Hajrá hát, negyvenkettesek,
Még sok mindenre képesek,
Lazán,
Az ám!

2010. február 23.

Szöllősi Dávid