Veszett világban

Összes megtekintés: 625 


Veszett világban

Ellenem lett a fény is,
– miért hittem, most minden jó?
Beteljesült a tézis,
vesztesnek győzni nem való!
Az elhaló jaj szó
húsa mélyére vérrel temet,
forró idegpályákon
keresem bűnös tettemet…

– Megalkudni miért nem lehet?!

Ocsmány világom
élsz ma, s holnap saradba döglesz,
sírodon vérem virágod,
s ha majd a föld is öklend,
kivet magából mindent mi szenny,
s Mammon szelleme röhög fölötted!
De most még itt vagyok
és semmiért nem halok, itt még
a szél hidege bennem kavarog,
csillag hull, a másik születve felragyog,
tart még a morzsányi remény…

– Vak sorsom, miért teremtettél?!

Szavam magvát betonra
szórhatom, hol meg nem ered,
földem kiégett,
hamu a légben, gyűjtöm
a repedéseket…
s hol egy öles tölgy gyökeret kap,
recseg a bezsaluzott világ,
fröcsögnek a törmelékek,
s szívembe a természet
újra visszatalál!

V. Gy. Mont’y

“Veszett világban” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Mont'y!

    Én is csak a természet erejére tudok "apellálni", ahogy Te is megemlíted azt versed utolsó két sorában.
    A természet újra tudja teremteni önmagát, de ehhez nekünk embereknek is még nagyon sokat kellene "javítanunk", hiszen annyi sok mindent elrontottunk már!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    🙂

  2. Kedves Mont"Y!
    Nagyon tetszett ez a meghasonulás. Reménnyel tei a vége. Mikor az ember tudja, hogy mi a baj, és mit szeretne az már a start kő egy másik a jobb reményekbe. Kivánom, hogy sikerüljön. Vagy már be is teljesedett. Sok sikert.
    Üdv tatos.

  3. Kedves Mont'Y!
    Szomorú, szép a versed.
    Legyen vigasz a "természet"!
    "mely nyelv merne versenyezni véle"?
    "Mentül inkább hallgat"! Annál többet , annál szebbet ad nekünk.
    Fogadd el! Szép versedért, szép napot kíván:Teri

Szólj hozzá!