Leány s Legény II.
Szeretik egymást
titkon s hűen
de boldogok egymás karjaiban
oh nem lehetnek soha
ez az élet ostora
csapást mér
s ki nem bírja
életét most feladva
menekül a halálba
honnan igaz barát
szeretetével ki húzza
s rángatja öt míg csak bírja
ö igaz s jó akarója
barátját ó sosem hagyja
lelkét búvárként kutatgatja
gyógyítgatja, pátyolgatja
ez az igaz barátság
most már tudom
ISTEN a megmondója
hozzám Őket Ő láncolta
menjünk BARÁT most utunkra
legyünk együtt jóba-rosszba
Újból szerelmesek nem lesztek már soha
mert az élet ilyen:
Gonosz s Mostoha
Hisz tudod
Őt szeretni nem lett volna szabad soha
Ez a szerelem fájdalmad okozója
Ölelni téged nem fog soha
hisz el tűnt azon az éjszakán
s már nem láthatod soha
mert az élet ilyen
ezt értsd meg:
Gonosz s Mostoha
De a barátaid veled vannak
Ők nem hagynak magadra
s nem bántanak Soha…
S nem tudom számodra
jó vagyok e netán rossz?
Nem tudhatom, csak azt tudom biztosan:
Az élet mit élünk nagyon zűrzavaros
•
Bál minek résztvevője vagyok
Néha azt sem tudom
Milyen az út amit most járok
Hogy mi vagyok
S, hogy mit csinálok?
Ég és föld
Magasba fel szállok
Onnan tekintek le Reátok Ti jó s igaz Barátok
S a föld alatt ítéletet Tőletek várok…
Nem tudok kicsit szeretni
Nem tudok Kicsit utálni
Van hogy egy emberért erőmből akarok kiállni
S van hogy egyik napról a másikra
Szívemből akarok mindenkit ki vágni
Mindent feladok
s magamtól mindenkit zavarok
s szegény jó barátok kiket úgy bántok
most biztos a pokolba kívántok
S az élet értelme mi?
mi az miért harcoltok
Hiába való küzdelem mibe úgyis bele halok
Fáj, hogy jó baráttal oly rossz s kegyetlen vagyok
Már nem tudom
Mi a jó
S mi a rossz
Egy színház az élet
S benne örök vesztes
rossz színész vagyok…..
•
s most elmondom neked
mi az mi te voltál
s mi az mi te lettél
Sok fájdalom mit okoztál
S szerelem mi most tova száll
Mit hamar feledtél
Tőlem szót se érdemelnél
Igazán sosem szerettél
Szerelmet hamar feledtél
Táncparketten csak színészkedtél
S gyorsan el tűntél
Szívemben meghűlt minden csepp vér
Fáj, hogy csendben köszönés nélkül elmentél
S úgy tettél mintha nem ismernél
Egy csepp könnyet sem érdemelnél
Csak ne fájna annyira mit velem tettél
Még jó hogy igaz barátok nem hagytak magamra
Mi az mi te lettél?
Rideg hosszú tél
Szívembe köszöntöttél
(2010.02.28)
Orsós Mónika
Kedves Mónika!
Nem szabad elkeseredned azért, mert valami egyszerre nem sikerül, feladni meg pláne, hogy nem. Az egyetlen életünket feláldozni pedig senkiért sem szabad. Még a JÓ ISTEN SEM KÉRT ILYET AZ EMBERTŐL! Gyakorolni a versírást azt viszont mindenkinek kell, méghozzá sokat. Én már gyermek koromban is írtam verseket a szüleimnek, és sokszor visszatértem az íráshoz. Ezt, hogy ide tévedtem, megelőzőleg már két éve szinte naponta írtam és csak úgy mertem ide jelentkezni, és még most sem megy elfogadhatóan, de nem adom fel. Neked is hasonlóakat szeretnék tanácsolni. Ne add fel! Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: Anikó
Kedves Mónika.!
Ami jó ebben az írásodban az az a dolog, hogy ki tudod írni magadból a keserveket.Annyi keserűség, és zűr-zavar vesz körül, ahogy írod. Ebbe az írásba mind beleömlesztetted. Hidd el ez a fiatalság heves, és még tapasztalás nélküli háborgása. Sohase akarj öngyilkos lenni egy fiuért, de semmiért sem, mert az azt jelenti, hogy gyenge és buta vagy.
Az embernek nem mindíg sikerülnek az álmai Azért sokat kell küzdeni. Vegyél elő egy kis könyvecskét és abba írogass. Egy két mondattal próbáljad lelked fájdalmát megfogalmazni.
A szerelem gyötör, és összetőr.
Nem hagyom magamat, mert erős az akarat.
Ezek sajnos, amiket írsz ezek a lelked fájdalmai, de nem kötnek le másokat. Ezeken az érzéseken, és csalódásokon mindenki már keresztül küzdötte magát.Még te most kezded az utat. Ne add fel. Irjál sokat egy füzetbe és a barátaidat kérdezzed meg, hogy melyik tetszett. az írások közül. Ami soknak tetszik azzal próbálkozz. Meglátod a kitartásod sikert is hoz.
Szeretettel Gyöngyi.