Őrzőm, Chamuel
Békesség, Chamuel,
őrzőm, ki dühöm fojtod,
te ki ott voltál jöttömkor,
s ki kötelem oldod,
áldott angyala az úrnak,
mestere minden lélekhúrnak,
kérlek járj most el dolgomban,
s adj erőt, hogy maradjak,
nyugalomban oldódva
másokba haraggal ne marjak,
s akarjak érted, általad jó lenni!
Én csak egy költő vagyok,
s szárnyam sincs, se glóriám,
mégis repülni hív minden éj,
s mint zúgó hang az orgonán,
lelkek mélyén szavam ordibál,
míg csak súgni szeretnék!
Eretnek fények vakítják
az embert, szememben te-kéked,
de pillantástól madár se rebben,
s hiába írnám a meséket
ezerszer át, ezerszer szebben,
szavak ostorától ért csak az ember!
Chamuel, békességed legyen velem,
hogy ne bántsam az ártatlan lelket,
szellemem emeld túl a közhelyeken,
túl eme utolsónak felkent világon
verseimben ürítsek érte kelyhet!
V. Gy. Mont’y
Szia … csak ülök elképedve, remekeltél megint, gratulálok
szeretettel
Ilona
Kedves Mont'y!
Nagyon szépen fogalmaztál, valóban nem közhelyeket használva, mégis, tökéletesen érthetően (számomra is) írtad meg fohászod, amely nagyon tetszett. Rengeteg ostorcsapás érte már népünket, országunkat, benne az embereket, nem csak szavakkal, hanem tettekben, és láthatod, mégsem tanultak sokan belőle. Lehet, hogy az ostorcsapások nem azokat érik el, akiket kellene? Hát tegyünk ellene!
Gratulálok: Anikó
Kedves Mont"Y!
Gratulálok fohászodhoz.Nagyon tetszett. Igazán sokaknak tanító. Addig míg nem ismerjük önmagunkat, nem tudjuk szeretni, kritizálni, addig mindíg ellentétbe kerülünk a sorsunkkal. Nekem Samuel a te Chamuel-ed, de mindíg segít. Sok sikert Gratulálok. Szeretettel Tátos Gyöngyi.