Óra mutató?
Angyali arc könnye hópehelyként hullik alá
A világot ölelő karjában tartva
Reszketve fogja, tartja majd kegyetlen halálba taszítja
Az időt óra mutatja
Kergült mutatója szaladgál körbe – körbe
össze – vissza
Angyali arc fehér könnye
Fehér pehelyként hullik alá
Melegség árad oda bentről
Szobából síró gyermek hanga jő
Szaladgál kétségbe esetten anyja
Könnye hullik
Mint égből fehér madárnak tolla
S fagyos szíve most törik apró darabokra
Szilánkok hullanak arcomra
Az időt óra mutatja
Kergült mutatója meg-meg állva egy pillanatra
Már hang sem jő
Arcomon fájó könnyek
Koppanása, másodpercek, tűznek lobbanása
Mintha meg állt volna az idő
Gyermeket anyja karja örökre betakarja
Fehér lepel alatt tér örök nyugalomra
Az időt már az óra sem mutatja
Már nem szaladgál fel s alá mutatója…
2010. 02. 27.
Orsós Mónika
Hmm, mikor írtam annyira bele éltem magam, hogy az már fájt…remélem ezt soha nem kell átélnem, és másoknak sem…
Gratulálok. Ahogy a vesben megfogalmazott érzéseidet megdöbbentő fájdalomként írtad ki magadvól, amit mi mint olvasók átérzünk és átéletted velünk. De elég sok olyan hely van, ahol valóban megtörik mint vers.
Ne hagyd abba, írjad ki magadból az érzéseket. Nem lehet minden vers tökéletes. Nagyon sokat kell ahhoz írni és tanulni, hogy jó vers váljék belőle. Én már csak tudom.
Szeretettel Gyöngyi.