Szerelmes álom
Mint feltépett, ódon utazóládából
Ahogy dohos szagok szüntelen áradnak,
Úgy lelkemből írott lapok szállnak feléd
Rajtuk fájó könnyeim némán száradnak.
Szemhéjad mögé küldtem szerelmes álmot
S átok ül lelkemen, mit neked kínáltam
Bolond érzést karcoltam fájó szívedre
Olyat, mit magam is annyira kívántam.
Nehézkes őszi füstön keresztül érzem
Bágyadt virágodnak balzsamos illatát
Hajnali hűs harmattal keverve adom
Neked, bús lelkemnek ölelő mámorát.
Szél-fújta utcákon sietek majd hozzád,
Hol szemednek fénye örömlő igézet
Csókkal illetem mézédes ajkad, mi szebb,
Mint bármely kimondott, szerelmes idézet.
Dorian J. Woods
Kedves Anikó!
Én sem vagyok itt olyan régóta. Egyáltalán nem baj, hogy nem vagy irodalmár, nekem a Te véleményed is értékes.
Köszönöm, hogy olvastál és örülök, hogy tetszik!
Timóca!
Minden ellenérzés nélkül írom, hogy tipikusan nőies a megnyilvánulásod. Ha feltétel lett volna az oldalon a valódi név használata, biztosan azt használnám.
De vajon, miért használnak olykor az írók álnevet?
Nem vagyok titok, hiszen az Iwiw-en megtalálhat bárki és rá szabad kérdezni a kilétemre, de én privátban tettem volna. Nem tudom, milyen vitákból van eleged, mert velem még soha nem vitáztál…
Tisztelettel: Bognár Zoltán alias Dorian J. Woods
Kedves Viola!
Nagyon örülök, hogy tetszik a versem és annak még jobban, hogy a novellám is. 🙂
Örülök, hogy olvastál!
Köszönöm!
Kedves Dorian!
Gratulálok a versedhez, tetszik. Ugyanezt tudom mondani az új HM-ben megjelent írásodhoz "ANGYALOK SZÁRNYÁN", ez pedig nagyon tetszik és szívből gratulálok hozzá.
További sok sikert kívánok szeretettel: Viola 😛
Kedves Timóca!
Miért is kellene felfednem a kilétem? Min változtatna, ha mindenki tudná, ki vagyok?
Igen, jól vagy informálva és így most már a többiek is, de szerettem volna magamnak megtartani azt a privilégiumot, hogy én írhassam le, hogy ki vagyok – már ha van ilyen szándékom…
Természetesen, nem vagyok titok…
A Dorian – vagy, ahogy nálunk írják, Dorián – férfinév. Nekem angolosan jobban tetszik…
Itt valóban, csak a versről kellene értekeznünk. Azért örülök, hogy tetszik… 😉
Kedves Rozál!
Köszönöm, hogy olvastad és örülök, hogy tetszik!
Kedves Mont'y!
Örülök, hogy így átlátod a vers mondanivalóját.
Köszönöm, hogy olvastad!
Kedves Tatos!
Szagolj meg egy elhajlott rózsát… 🙂
Egyébként jól érzed…ellentmondások közt született a vers.
Köszönöm, hogy olvastad!
Kedves Dorian.
Tetszik a verselésed, és a lüktetés. A lélekből fakadó mély érzesek is. De " Bágyadt virágodnak balzsamos illatát "
Szerintem a bágyadt virágnak nincsen már illata.
"Szemhéjad mögé küldtem szerelmes álmot
S átok ül lelkemen, mit neked kínáltam
Bolond érzést karcoltam fájó szívedre
Olyat, mit magam is annyira kívántam. "
A fönti versszakasban nekem annyi ellentmondás van, hogy kizökkent a szerelmes hangulatból.
Sok további sikert kívánok. Üdv tatos.
[center][color=#0000cc]Kedves Dorian!
Igazán életszerű és eredeti képekkel megírt verset kaptunk most tőled! Kellemes a vers felépítettsége, és az ahogyan a szerelmes ember vívódása és győzni akarása megjelenik. Tetszett!
Üdvözlettel: VGy Mont'y[/color][/center]
A versből lejön minden amit érzel most.. nekem nagyon tetszett, verstanilag is egyben van. SZÉP!
szeretettel!
Rozál