Miért
/Memento/
Fiam 30. születésnapja reggelén
Bekukucskál a nap, tán arcomat is éri.
Tegnap előkészített gyertyára gyújtok.
Miért, miért nem akartál?
Istenem, mindent adtam volna,
ha életben maradsz.!
Mily kétségek:
Nem lesz életképes!
De, de mégis!
Egészen nagy baba!
Mellém teszik
Picurka szép kicsi fiúcska,
Ekkora hanggal!?
Miért, miért nem akartál engem? Minket?
Testvéred várt,
Apád arca ragyog!
Én?! Micsoda boldogság!
Egy napig tartott tán.
Ki az, ki vállalja, hogy megmondja?
Az orvosom nem tudja,
Hogy én még nem tudom…
Döbbenet száll a lelkemre.
Istenem!
Miért nem adtad egészen nekem?!
Jön a néma bánat.
Se könnyem, se szó,
Se alvás, csak gondolat nélküli
Valami kézzel matatás…
Majd otthon megnyugszik
Mondja az orvos.
És anyám hazavisz.
Otthon csak fekszem, némán kötögetek.
Jönnek testvérek, barátok, rokonok.
Mind kedves szót hoz
És én csak hallom kicsim sírását.
Rádöbbenek: Istenem, el se temettem!
Iszonyatos fejfájás!
Mennék, de Istenem! Ezt nem viselhetem!
Lábaim összerogynak, valaki fölkarol.
Visít a sziréna, rohan a mentő
De már csak a roncs menthető.
Élet van benne, de minek?!
Kiáltok hang nélkül;
Istenem mi történik velem?!
Mindenütt csövek, ki- és bevezetnek
Ágyékom alatt csupa vér!
Izgatott orvosok jönnek sorra
Diagnózis: agyembólia
Rugdosom jobb lábammal a balt
Karom csüng, tán elvesztettem?!
Zúgnak a gépek, monitorok villognak
Az orvos lesi, számolja a pulzust és a perceket.
Ébren van, kérdi?
Igen, mosolyogni próbálok
Az aggodalmas arc láttán
De érzem, arcomra fagy a mosoly.
Jönnek: kisírt szemű anyám, apám,
Hozzák kislányom
Vigaszt nyújt tán?! Mikor meglát, sírva fakad.
Én vele sírok, éjjel és nappal.
Szavam nem lelik,
Könnyem csak nyelem, csak nyelem.
Istenem mi lesz, ha megjön a férjem?!
Mondják, ha nem sírok beengedik.
Igazítom arcomat a mosolyra
Mosolyom elferdül, s mikor érzem, arcomra fagy!
De nem szabad sírni! Nem szabad sírni!
Az éjszakáé az!
Ma már nem sírok.
Köszönöm Istenem, hogy meghagytad életem
Sok szépre sikerült év lett mögöttem.
Az életet így is szeretem.
Béna?! Ugyan. Csak állapot!
Teszem dolgom jól, vagy rosszul
Majd elszámolok.
Szép családom, megértő férjem
Istenem, neked köszönhetem.
S mit kaptam tőled, cselekszem
Tenni, tenni, másokért lenni.
Közben magam is szeretni.
Istenem így tanítottál engem
Köszönöm neked.
Domin Jolán
Mi a csoda az itt megjelent hozzászólásom?!!
Jolán
Kedvesek!
Köszönöm, hogy olvastátok egy ismeretelen versét.Jól esik megértésetek.
Nem értem miért van tele mindenféle hibával ahogy megjelent versem? Mi történt vajon vele? Belebújt a gép ördöge? És nem is teszitek szóvá?
Vagy csak velem játszik bolondot?
Bevallom nem tanultam, csak magamtól a gép kezelését, így nincs fogalmam hol keressem a hibák okát.
Szeretném kérni, ha kritikát is írnátok, mert teljes bizonytalanságban vagyok, van értelme, írással foglalkoznom?
Tisztelettel Jolán
Kedves Jolán!
Nagyon fájdalmas amit leírtál és hihetetlen, de ezt is kibírtad. Tapasztalhattad magadon, milyen erős tud lenni az ember, ha érzi, hogy szükség van rá, és rád szüksége van a családodnak. Ezt el ne felejtsd! Írj sokat, itt megértünk Téged és remélem ez segít majd feldolgozni a mindennapok problémáját is.
Részvéttel és szeretettel: Anikó
Kedves Jolán.!
Szívszorító lélekversed megindította a könnyeimet. Átéreztem a fájdalmadat. Hidd el sok mindent kibír az ember. Csak mindenki másképpen. Azt megtanultam, hogy a szeretet, ami bennem lakozik, legyen mindíg igazságos, és arányos. Sohase feledjem el az egyiket a másikért. S igy megmenti lelkemet a tudathasadásos fájdalomtól az igazság. Ha nem osztozunk a fájdalmunkban. Ha nem osztjuk meg a szeretetünket. Csak egyhelyre billentjük az érzelmeinket, akkor felbomlik az egyensúly ezt sokan nem tudják felfogni, és nem tudják irányítani.
Nagyon boldogítottak a végsoraid, hogy később a lelked békéje egyensúlyba került, és rájöttél, hogy vannak szerető ölelő karok. Sok boldogságot sikert kívánok Szeretettel Gyöngyi.
Kedves Jolán!
Veled érzek minden felsorolt gyötrelmedben.
Ezt kibírni kell nagy erő ,önfegyelen és hit.
Belenyugodni, örülni élni!/Ehhez meg olyan család kell mint a Tiéd!/
A két utolsó versszakot különös örömmel olvastam többször is. Szívednek adjon a jó Isten örömet és boldogságot!
Erős lelkű Ember vagy! Írjál még sok kedves verset, várjuk! Köszönöm:Teri