valahol Tadzsihisztánban

Összes megtekintés: 770 


valahol Tadzsihisztánban

mintha ón-szürke álom
bukna le a vászonról
fázós ölembe
megtépett virágszál vagy
keskeny ajkú
s megtört fény
vérző hajdanvolt
versek asztalomon
melyeket az idő
csontos s bolond kézzel
sárgult nyomot hagyva
lapozgat sután
melegedő szavakkal
virágod selymes s lágy
mint a hajnali égbolt
a fény pedig oly kimért
s lapos mint a halál
beborult-sötét felhőkbe
fúlva
arcod kókadt liliom
öled sárgult levelek
avarra
s bolond csámpás
idők baktatnak át
fejeden
beteges erdődön
egykedvű szél robog
őrült masinaként végig
pernyéket hordozva
s foltozva látatlanul
belénk

tört szárad ma
kezembe hullt
végtelen sikollyal
egy édes balzsamos
éjjel

csukott ajtónk mögött
rókák bámulnak
irigyen nyálazva
foszló lihegésben

Sánta Zsolt

“valahol Tadzsihisztánban” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Zsolt!
    Szép a versed!
    Emlékek-emlékek.
    Szépek és nem szépek!!!
    Biztosan Te is tudod azt a nótát, hogy:"Csak a szépre emlékezem…!"! Énekeld el és tedd amit énekelsz!
    Üdv.Teri

Szólj hozzá!