Nincs napja

Összes megtekintés: 1,007 


Nincs napja

Naptáramat búval nézem,
mindennek van napja,
ünnepelni, mindenre emlékezni,
s mindarra, mi lázít haraggal…

Mindenre gondolt ki írta,
de bizton nem volt idevaló,
vagy nem vállalta nyíltan,
vagy kevés a borravaló,

nem tudom mi oka,
s hány foka lehet a láznak,
hogy mindennek van napja,
de nincs a Magyarságnak!

Van államalapítás, s van
Szent István ünnepe,
együttérzés, ha egy rétegnek
kinn van az ülepe,

s toleráljuk mind mi más,
egy napra kipróbáljuk milyen
hajléktalannak, mégsem
emlékezünk, milyen Magyarnak!

Nőnap és anyák napja,
főhajtással ismerem el, hogy kell,
s kell a holokausztnak,
hogy háború többé ne legyen,

kell, hogy az ember a másikban
mindig az embert lássa,
de kérdem én tőletek:
– Hol van a napja a Magyarságnak?!

Van napja a Földnek a víznek,
s minden rebbenő madárnak,
őseink befejezetlen, s mégis,
nékem is szent forradalmának,

mert emlékezünk negyvennyolcra,
az ezerszer átírt ötvenhatra…
de ki emlékezik a világnak tudását adó,
s mégis rabságát bíró Magyarra?!

Nincs becsület, egy óra csend se jut,
fut a honfi, úgymond dolgát tenni,
kioltott szívvel már nem gondol bele:
– mit jelent egyáltalán? – Magyarnak lenni!

V. Gy. Mont’y

“Nincs napja” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Mont'y!

    Azt hiszem a mondanivalódat nem is írhattad volna meg szebben, amin mindannyian elgondolkodhatunk!
    Hogy mit is jelent magyarnak lenni?

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    🙂

  2. Kedves Mont'y!

    Mire ideértem versedhez, talán mindent leírtak előttem a kedves hozzászólók.
    A vers nagyon jó, és piszkosul aktuális.
    Jó lenne, ha még többen olvasnák el!

    Szeretettel: Icus

  3. KedvescMount"Y
    A versed olvasásakor valahogy keserűség költözött a szívembe. Te is azt hiszed, hogy mincsen már igazi Magyarja ennek az országnak?Más verset próbálok megfogalmazni. Megíndítottál bennem egy furcsa gondolatsort. Van aki harsog bóbitát rak a fejére, mert nem elég az a sima haj, van aki beköti a fejétt és nemlátni alatta mi van. De mind itt élnek ebben a hazában és mind Magyarok. Az a baj, hogy a politika mostanság erősebb erőszakosabb hanggal, és csábítással tud élni, mert 20 évvel ezelőtt belekapaszkodtak a jóreménységbe. S mint csecsemők cüggnek egyenlőre de remélem, hogy ez is megváltozik egyszer. És nem kell már a szívemeben viselni virtuálisan a kokárdámat. Március 15. -én Csupán azért, mert nem akarok politizálni. Hanem emlékezni együtt, kéz a kézben mindenkivel.
    De míg négy helyen, meg Tíz helyen ŰNNEPELNEK semmit, hamis szólamokat addig csak magam koszorúzok EMLÉKEZEM.
    De én MAGYAR-nak érzem magam.
    Sok sikert Szeretettel Gyöngyi.

  4. Kedves Mont'y!

    Ez igen ez tetszett! Nem kellett többször elolvasnom, átrágni magam rajta, ezt értem, ezt érzem, ez bánt, ezzel egyetértek! Nagyon hatásos, őszinte, bár sokan elolvasnák!
    Én ezt is tanultam:
    Tied vagyok, tied hazám, e szív, e lélek, kit szeretnék, ha téged nem szeretnélek?

    Szeretettel gratulálok: Anikó

  5. Kedves Mont'y!
    Versed olvasása közben felágaskodtak bennem a gondolatok, többször is fejcsóválva, igazat adva Neked. Jó, hogy Terike leírta a kis verset, amit én is tanultam, ma is tudom. EZT KELLENE LEGELŐSZÖR IS MEGTANÍTANI A GYEREKEKNEK! De mi "merjünk kicsik lenni és még kisebbek" Rossz ez, nagyon rossz, ahogy most van. De reménykedjünk. Már kikészítettem a zászlót, mert nekem az is van, holnap már ki is teszem és remélem, hamarosan újra lesz alkalom magyarságunk ünneplésére.
    Szeretettel: Viola

  6. Kedves Mont'y!
    Azt mondta egyszer a két éves fiú unokám:
    "Mamikám! Én magyar vagyok ám"!
    Én is az vagyok- mondtam-! Erre ő válaszolt csodálkozva,
    hitetlenkedve:"Nekem nem is mondta Anyukám!"
    Minden unokámmal megtanítottam ezt a kis versikét- amely most a te gyönyörű, igaz versedre jött elő emlékezetemből,hogy:
    Magyar vagyok, magyar,
    magyarnak születtem,
    magyar nótát dalolt,
    a dajka fölöttem.
    Magyarul tanított ,
    imádkozni Anyám!
    Szeretem szívemből,
    gyönyörű, szép Hazám!!!

Szólj hozzá!