Sándor, József, Benedek


Sándor, József, Benedek

Böjtmás havának hajnalán
Három vándor, útra kelt
Sándor, József és Benedek
Egy kocsmában ünnepelt

Éppen egymás egészségét
Éltették nagy hangosan
Mikor arra járt Szent Péter
S a nagy zajra betoppan.

Atyafiak, hát magukat
Mi a bánat emészti,
Hogy ilyen nagy zajjal vannak?
Ember ezt nem érheti.

Megszeppent a három vándor
De csak éppen egy kicsit
Mert a jó bor azon túl,
Hogy egészséges, felvidít.

Azt mond meg hát Péter apó
Hol, minek a hibája,
Hogy a tél ily hosszúra nyúlt?
Ez azért mégse járja!

Elfogyott a tüzelőnk mind
Üresedik a kamra
Kedvünket szegni nem hagyjuk
A kocsma jó cimbora.

Ó ti jámbor három vándor!
Még megárt nektek a tél
Napot töltök zsákotokba
Amennyi csak bele fér,

De most aztán siessetek
Talpra gyorsan, szaporán!
Várnak rétek, mezők, kertek
S hogy mi történt ezután

Van egy tippem, elmeséljem?
Sándor, József, Benedek
A sok bortól mind berúgott
S várhatjuk a meleget…

Kondra Katalin

“Sándor, József, Benedek” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Aranyos ,vidám , rímektől gazdag versikéd , nagyon tetszik nekem.
    Gratulálok.
    Szeretettel: Rozál

  2. Kedves Katalin!
    Nagyon, aranyosan, kedvesen megírt, ötletes, tréfás
    versedhez szívből gratulálok! Örültem, hogy olvashattam!

    Szeretettel köszöntelek: Anikó

  3. Kedves Katalin!
    Most már megtudtuk, hogy hol késlekedett Sándor, József és Benedek!
    Ötletes, tetszik:Teri

  4. Kedves Katalin!
    Köszönöm ezt a mosolyt, amit nem tudok visszahúzni a számról. Olyan kedves bájos verset írtál, hogy biztos nagy sikere lesz. Sok szeretettel Gyöngyi.

Szólj hozzá!