Furcsa rend

Összes megtekintés: 569 

Furcsa rend

Konfekció osztályról mérted
a vágyat, ésszel és hidegen,
úgy ballagtam én utánad mint
egy nagyon furcsa idegen,
de az idegek harca volt, ezt
láttam minden egyes pillantásban,
villanásban mit üzent tekinteted…
…igen láttam, lettem volna bár
vak, miért enged látni az én Istenem?!
Szemembe néztél, valamit
kerestél, de jól el volt rejtve idebent
a láng melyben égtél, lettél így
te is ideges, mert mit lelkembe véstél
apró szilánként szétesett a rend
lett káosz, dicséret pátosz, hát az
úrhoz imádkozz, ha nem szeretsz!
Szemrehányás és durva vád, hát
rendelkezz velem, verembe léptél
mikor némán beszéltél, s hangod
sértette lelkemet, de nem lehet érts meg
minden eltemet mi bánt, szeretet nélkül
nincsen szárnyalás, halál
vár arra akit egyszer is megtagad!
Akartad akartam, s nem mozdul
semmi, mert a mély e furcsa kéj
riasztva megtagad, ha akar a lég
mint tébolyult őszi szél mindent felkavar,
s takar, hogy ne lássa senki
miért is kell a léleknek lelket keresni,
keresni megtalálni látni
érezni, hogy szeret!

V. Gy Mont’y

“Furcsa rend” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Mont'y!
    Tetszett a versed, és az is, hogy belső rímeket is elrejtettél a sorokban!
    Néha talán jobb behunyt szemmel elképzelni valakit, mint szemtől-szembe látni, s hallani.
    A lelkeink így is összeérhetnek valahol.

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    🙂

  2. Szétesett a rend, lett káosz. Minden világos, pontosabban furcsa. Ahogy apám mondogatta hajdan: értem, értem, csak fel nem foghatom… A korszerű vers már csak ilyen tömör és allegórikus. Nem is vélekedek róla, mert ehhez én nem értek. Ehhez sem…

  3. Kedves Mont'y!

    Többször olvastam el versedet, mert olyan tömör gondolatokat tartalmaz, hogy nekem ezeket még szét kellett nyitogatnom. Igazad van, szeretet nélkül nincs szárnyalás, és ha a tekintetben, a pillantásban nem érzékeled a szerelem tükröződését, a lelked nem talál méltó lelket magának, akkor megette a fene az egészet, a szeretetet érezni kell. Én életed során kívánok Neked sok-sok boldogító, igaz és viszonzott őszinte érzéseket és sok sikert a verseidhez.

    Szeretettel: Anikó

  4. Kedves Mont'Y!
    Gratulálok szép versedhez. Megint egy olyan csodálatos értéket alkottál, amit ha sokan megértenek akarattal? Vagy akaratlanul tanítottál valamit.
    Nem elég kívánni az ölelést és vágyni a símogatást, ha abból hiányzik a remegés, a bársony csak annyit ér, mint egy állot vízet inni koszos pohárból nagy szomjúságunkban. Köszönöm versedet. Nekem nagyon tetszett. És sok mindenben igazolt. Sok sikert Szeretettel Gyöngyi.

Szólj hozzá!