Kiért áldom

Összes megtekintés: 620 


Kiért áldom

Te templomom oltára,
ki elé lelkem szőnyegét
terítem imára hajló térdel,
kiért áldom a lélek kínját,
mert kevés érted bennem az
érdem, hogy éltem hídját
lépd, mert ingatag lóg az
magam partjai közt kifeszítve…
Segítene tán, ha csodák lennének,
s tennélek szép baldachinos ágyba,
látva fényeden ahogy a beteljesülés
csuprát bennem merítve oltod
láng-hevítette szerelmes vágyad,
áldva a sorsot, s nem szégyenkezve
eme ócska folton, mi életem, s min
nem segít a képzelet…
Két kezemben tartanám rebbenésed,
hagyva, hogy zuhanjon a múlt, csak
téged emelve jövőfénybe, hol az
út léptünk alatt mennyekbe fut,
meglelve mi bennünk valós lehet,
eskük nélkül tartva magunkba
ígéretet, mi összeköt mint hitvesi
pecsét a hétköznapi életet…
Éltem asztalán kenyér vagy,
s nem lehulló morzsa, mit
madarak elé szórunk eledelnek,
benned feszül lélekhegedűm
húrja, hogy messze zengje,
súgja egy eretnek költő dalát,
éltető halál el ne vigyél…
– lepkeszárnyú angyalom szeretlek!

V. Gy Mont’y

“Kiért áldom” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Hm…elolvastam…négyszer!…elsőre is
    megértettem… utólag eldöntve: Az érzés szép, a vers ,ahogy megírtad nem átlagembernek való, pedig azok is éreznek ilyeneket..
    Üdv János

  2. Kedves Mont'y!
    Gyönyörű, érzelemteli versed a szívemig jött.
    Te nem vagy "önimádó", a párod értékeit látó, értékelő,
    megköszönő Ember vagy,boldogságot érdemelsz!
    Szeretettel:Teri

  3. Kedves Mont'y!

    Nagyon szép gondolatok, a verset szinte ódának lehet mondani, hiszen arról, akit szeretsz, szinte "ódákat zengesz"!
    Érdekes a formai összeállísása a soroknak, mivel sok helyen a rímes szavakat nem a sor végére, hanem a következő sor elejére raktad!
    Nálam az a lényeg, hogy megtaláljam a rímeket, ahol kell.
    Nincs hiányom. Tetszett!!!
    A Timóca által említett "térddel" én is egyetértek. De gondolom, ez csak elírás.

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

  4. Kedves Mont'y!

    Gyönyörű versed csodálattal töltött el, de ki kell emelnem azokat a sorokat, amik teljesen elvarázsoltak. "Éltem asztalán kenyér vagy, nem lehulló morzsa," nagyon szép és még a megszemélyesítéseidre is fel kell hívnom az olvasók figyelmét. Harmónia, vágy és szenvedély együtt érvényesül versedben. Nagyot alkottál, gratulálok!

    Szeretettel: Anikó

  5. Kedves Mont'Y
    Nem találok szavakt. Csodálatos. Ez egy igaznak tűnő hatalmas szerelem, ami ilyen versben fakad fel a lelked méllyéről. Tartsad meg. Óvjad. Szívből kívánom, hogy maradandó legyen. Szeretettel Gratulálok Gyöngyi.

Szólj hozzá!