A Hazáért
Hosszú harcok tépték
arcát, marták testét,
kiárulták,
szajhává lett fiai kezében,
s egére viharfelhők gyűlnek…
ruhája rongyos trikolór,
idegen mind ki itt
hatalmat bitorol,
s nem harcol érette senki,
világos hogyan kell fegyvert
letenni, s lenni
tengni semmiért nem felelni…
– hol vagy ki kardot tudsz emelni?!-
Igenis kardot, Attila kardját
az isten haragját,
Álmos íjain az ínt feszítsük meg újra,
s fújja csak Árpád zászlajait
haraggal a szél,
mert itt a vész, mit ősanyáink
dalba szőttek, Magyar dalt
hagyva az örökre,
mossuk le hazánk szép orcáját,
idegentől védve a Hunok szép hazáját,
kiknek létét megtagadta
szemtelen a történelem,
hazugság leple takarta,
mert körös-körül minden nép azt akarta,
hogy feledje, mily hatalommal bírt e nép,
s a kép, hogy a Turul újra égre kél,
nem engedhette semmi képp’.
Ébred már és ébred a lelke, mi
nyugalmát évezredek óta nem lelte,
szárnyát teríti a megmaradt hazára,
hitet adva a Magyarok harcában!
V. Gy Mont’y
Csak gratulálni tudok! Üdv.: Mónika
És harcra fel..egyedül sosem leszel!
Kedves Mont'y
Megértettem hazafias versedet. Némileg osztom is sok gondolatoddal a véleményem. De a vért azt nem szeretem. Érvekkel, tudással, önérzettel, őszintzeséggel is meglehet csatát nyerni. S talán éppen a családokban kéne kezdeni. Egymást erősítve.Értékre, és kitartásra nevelve. Munká
ra szoktatva. Szeretetetre, és megértésre bíztatva kéne belefogni. De míg első a pénz, és a kirakat, a gyermekem megóvása a munkától, hogy saját dolgait nem tudja kezelni addig sajnos kint sincsen hatása a körön kívül az erénynek, az őszínteségnek. Hiszen míg magunkat nem becsüljük, és nem merünk magunkért egyenként kiállni, addig más, aki erősebb erőszakosabb eltipor. Nos, sok tenni való volna.
Sok sikert Szeretettel Gyöngyi.
Kedves Mont'y!
Harcias kis vers kerekedett ki belőle.
Tetszett.
szeretettel:Rozál
Kedves Mont'y!
Ez egy igazi, hazáját szerető magyar költő szomorú, de lelkesítő verse, a haza védelmében és érdekében. Nagyon szépen versbe szedted mindazokat a gondolatokat, amelyek sokunkat foglalkoztat, elkeserít, és egyben cselekvésre ösztönöz. Csak azt, hogy pontosan mit is kellene tennünk, azt nem tudjuk, mert már senkiben sincs bizodalmunk. " Vezesd még egyszer, győzelemre néped, Csaba királyfi….", ez jutott eszembe. Tiszta szívemből örülök versednek és gratulálok hozzá!
Szeretettel: Anikó