Költészet

Költészetünk egén csillagok ragyognak.
Neveket sorolni, hatalmas feladat.
Szívedet kitárva áradnak a szavak
S könnyeid hullatva olvasol sorokat.
Körüllengő rímek szíveden pihennek,
Vagy izzó parázsként, lázadva keringnek.
Mennyi szó, érzelem, hasonlat és óhaj
Szerelem, szenvedély, csalódás és sóhaj.
Mind-mind beleférnek rövid hosszú sorba.
Olvasva átéled mit üzen írója..
Mert a vers, maga az élet,
Hozzád simulva megérintnek és
A verssé vált rímek, lelkeket szépítnek!
Mert kell a vers!
A lánccá fűzött szép szavak.
Könny gördül szemedből, ha láncod elszakad.
Üres a lélek, ha hiányoznak a szavak.
Mik szárnyalva keringnek, mint dalos madarak.
Megéneklik az erdőt, a lankát, dombokat
Csörgő kis patakot aranyhalakat.
Hófödte csúcsokat, hol fészkel sas madár,
Virágzó kerteket, hol bódít illatár.
Vers nélkül az élet szomorú, sivár
Verseket olvasva, a szívekre béke száll.

A KÖLTÉSZET NAPJÁN
Fejemet meghajtom, s költőket
CSILLAGKÉNT
Szívembe fogadom.

BUDAPEST 2010.

Györke Seres Klára