Ha szárnyam lehetne…
Vágyom arra mi soha nem volt az enyém.
Vágyom arra mi másé, egy szárnyra mi madáré!
Ha szárnyam lehetne, nem veszíteném el, s nem bíznám senkire!
Nem is bánthatna senki se.
Elrepülnék messzire, egy nyugodt helyre.
A mindenbe, a semmibe!
Az örök szabadság felé a végtelenbe(az örök szerelembe).
El, el, el innen messzire!
Leülnék egy felhőre, s onnan néznék le a Földre!
Oh, ha szárnyam lehetne, előlem senki el nem bújna, meg nem szökne…
2010. április 3.
Orsós Mónika
Köszönöm dicsérő szavaitok…hmm! Érdekes az elején az volt baj, hogy sok volt a kritika! Most meg hiányolom, nem tudom…akkor tudtam min" kell változtatnom….most nem!
Szép napot Mindenkinek…:)
Üdv.: Mónika
Kedves Mónika!
Kifejezetten tetszik ez a versed is. És ez végre nem olyan lemondó, mint az előzőek.
Ülj egy kicsit a felhők tetején, aztán repülj vissza a valóságba. Nem olyan rossz az:P
Szeretettel: Icus
Kedves Mónika!
Tetszik a versed, a szárnyalásod. Nem vagy egyedül ezekkel az érzésekkel. Kívánom, hogy lelj egy nyugodt szigetre, vagy már ott is vagy?
Szeretettel: Viola
Kedves Mónika. Talán jót tesz neked a közöttünk való kis idő. Minha egy kissé derűsebb, bizakodóbb volna ez a versed. egyre jobban fejlődsz
Csak így tovább sok sikert. Szeretettel Gyöngyi.
Kedves Mónika!
Nagyon aranyos versike ez.
Mostanában úgy látszik vágyakozunk, mert oly szép lelkületű versek kerülnek föl, és ez jó..
Úgy is sok volt a szomorú vers. nem igaz?
Nekem is hasonló volt az előző, azzal a különbséggel, hogy te föntről "onnan néznék le a …", én meg a földről a felhőket, hanyatt fekve.
Talán a tavasz a szerelem hiányzik nekünk?..vagy csak egy kis melegség.
Tetszett versed.
Üdv:Rozálka.