Galamblélek



Galamblélek

Galamb bőg az ágon,
megcélzom és rágon-
-dolok, ki bánthatja:
Saját szürke atyja,
vagy egy körző héja?!
Hű, de nagyon mély a
fa alatt az árok,
amelyikben várok
a természet ölén,
s alig látok föl én.
Hopp, támad egy sas-hegy,
s galamb ettől hasmegy!
Orcán csap a permet,
s megtölti a vermet,
melyben immár úszok,
s lehetne vagy húsz ok,
vadul dühöngenem…

De nem.

Szepessy Gábor (Frady Endre)

“Galamblélek” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Szepy.
    Miebből a tanulság?
    Ne less másfele ezután csak ha megúntad a munkád .
    Kedves aranyos megint derültséget teremtő a versed.
    Sok sikert Gratulálok. Szeretettel Gyöngyi.

  2. Kedves Gábor!

    Végtelen nagy a türelmed ezek után is!?

    Üdv.: Torma Zsuzsanna:)

Szólj hozzá!