Hazám!
Nem tudom mi bajom,
hogy magam a bánatba miért hajszolom?
Hogy hol az én éjszakám,
s melyik az én otthonom (sötét van nem látom).
Talán eljő lassan az én napom…
Mikor magammal végre megalkuszom!
Lezárom ezt a szomorú periódusom!
Tiszta s új lapom ezennel megnyitom!
S dúdolom szerelmesen szívdallamom.
S közben a lapra írom, írom, írom:
van hazám, hogy hol az én otthonom!
S csak ez ad erőt, ezt ordítom!
Magyarország én hozzád tartozom!
A Himnusz pedig az én dalom,
s én akkor énekelem mikor csak akarom!
Hangosan vagy halkan!
TE drága jó ország,
ragyog a nap, s rám nevet orcád!
Bár van ki nem érti, s van ki üldözne!
De szívem erős, téged úgyis legyőzne!
S barna lány mosolyogva indul most
tovább, tovább, tovább!
Éljen Magyarország, éljen a hazám!
Orsós Mónika
Kedves Mónika!
Már többször elolvastam a versed, – rengeteg gondolatot ébreszt – de hidd el, mindannyian keressük a Hazánkat, legfeljebb nem mindenki tud róla. Aki keresi, az tudja, hogy az igazi haza nem itt van. Persze, egyelőre itt kell érezni magunkat otthon. Te csak ne keseregj, persze, hogy ez a hazád és légy Te is büszke rá, mint ahogy az is vagy. Nem érted az embereket? Nem is fogod, minél korosabb leszel, annál jobban nem fogod érteni, de annál bölcsebb leszel. Helyes, ha lázadozol, csak ne vidd túlzásba. Megjegyzem, én is örökké lázadozom, "de minek"? Se másokat, se a körülményeket nem tudom megváltoztatni, esetleg magamat lehetne, ha tudnám, ha tudnám! Vagy belepusztulok, mert egyre nehezebben viselem azt, hogy körülöttem CSAK rosszat tesznek a sérelmemre. Van egy örök igazság: a jóra törekvőt nem tűri a rosszabb, igyekszik megsemmisíteni, megölni. Erre van példa a történelemben! Amikor azt mondom, hogy mindannyian összetartozunk, ennek nagy a jelentősége, hisz egyikünk sem tudja, hogy előző életeinkben milyen nációhoz tartoztunk! Legfeljebb sejtésünk lehet, hogy merrefelé vonzódunk, számunkra mi a szimpatikus. Téged megértelek, sőt elárulhatom, hogy elismerem és nagyra tartom a cigány művészetet, sőt, magam is művelője voltam. Műsoromon mindíg volt cigánytánc is, melyet nemcsak én szerettem táncolni, hanem a külföldi közönség is nagy vastapssal jutalmazta, többszöri ismétlést kérve.
Talán egy kicsit jobb kedvre derültél és kívánok Neked sok erőt, hogy tarts ki a JÓ mellett, soha ne tántorodj el és egyenes tartással indulj "tovább, tovább, tovább".
Szeretettel: Viola 😛
Kedves Mónika!
Igenis KELL ilyen verset írni.!.!
…és szerintem olvasni is kellene.!!!!!!!!!
És hozzászólni sem ártana!!!
A helyzet komolyabb mint gondolnánk,de soha ne érezd magad kisebbnek mint amilyen valójában vagy kedves Mónika!
TUDOD!?.."ha megdobnak kővel dobd vissza kenyérrel!"
Szeretettel:Rozálka
Kedves Anna!
Nekem nem tetszik, meglepő lenne, ha igen! Tisztán elegem van a magukat magyarnak" NAGY" tartó emberekből…akik cigány ellenesek…és általánosítanak…mindenféle jelzővel illetnek bennünket…hmm!( meg érdekes…amikor azt mondják menjünk innen…haza! Hova…ha a felem magyar a másik roma! Fele marad másik megy! Oh de hova…? NEM ÉRTEM AZ EMBEREKET…:(