EGYEDÜL…
Sűrű apró esőcseppek,
Az arcomról leperegnek.
De a bánat bú jeleik,
A bőrömet öregbítik.
A szétmorzsolt segítségek,
Már nem emelnek fel téged.
Belenyomnak a sárba,
Beletaposnak a pocsolyába.
Már csak a múlt, s az emlékek,
Szemed előtt csak repkednek.
Kiabálhatsz, de hiába,
Az sincs aki sírt ásna.
A sírásó is már halott,
Minket ő is cserben hagyott.
2010.
Nagy Rozália (Angyalka)
Köszönöm hozzászólásotokat!!!
Örülök, hogy olvastatok.
Külön neked Icus, hisz hasonló lelkek lehetünk.
Szeretettel:rRozálka
Kedves Rozálka!
Szíved legyen "befogadó"!
Nyújtsd a kezed!
Barátok érkeznek feléd.
Senki nincs egyedül.Higgy, remélj!
El a negativ, lelket romboló gondolatokkalArcodra íródik és az riasztóan hat.
Tudsz mosolyogni? Gyakorold!
Szeretettel:Teri
Kedves Rozálka.
A világ rendje felett nem lehet uralkodni. Fel kell készülni mindíg minden fájdalmas búcsúra. S magunk terhével cipelni szeretteink, barátaink emlékét. S ha olyan szépet írsz róluk mint szoktál, akkor élteted őket. S a szív is megkönnyebbül.
Sok sikett kívánok. Szeretettel Gyöngyi.
Kedves Rozálka!
Világvége hangulat elég sokszor uralkodik el rajtam is. Meg is látszik a verseimenB)
Nagyon szép a vers, az utolsó két sor akkorát csattan….
Gratulálok szeretettel: Icus
Kedves Anna!
Köszönöm hozzászólásodat,jól esnek szavaid.
"Angyalka"
Tudod mikor ide találtam a kicsi fiam mondta , hogy ezt a nevet írjuk anya…hát így lettem én …
Most pedig elég lehangoló kedvemben vagyok, hiába itt a Tavasz.De mindenből van kiút.Amúgy egy anyatigrisnek ismer mindenki és úgy érzem ez optimizmus.
Szeretettel Rozálka
u.i.habár a melankólia , a fájdalom, a bánat verseim zömén végig vonul.
Kedves Rozálka!
Ez a versed nagyon szomorú, lehangoló, kilátástalanságra utaló. Nem szabad az embernek ennyire elhagyni magát akkor sem, ha egyedül van. A vers tökéletesen fejezi ki ez egyedüllét kegyetlen érzését, ezt jól megfogalmaztad, de nem szeretném, ha így éreznéd magad, hiszen Te "Angyalka" vagy!
Szeretettel: Anikó