EMLÉK A MÚLT
A falon szögre akasztott fényképek,
Többek-e közül már csak emlékek.
S ránézek, arcomra könny csurog,
Könnyem mint vízesés úgy zuhog.
Emlékek keverik lelkemet,
A múlt kedvesen betemet.
Jó lenne gyermeknek lenni még!
..de ez már a múlt, elmúlt rég.
S a múlt szigetén kalandozom,
Életem újból átgondolom..
mily szép is volt az ifjúkorom.
Míg Apukám értem szorgoskodott,
Míg Anyukám értem aggódott,
Mikor arcomat kezükkel cirógatták,
Lelkemet tiszta-szívvel simogatták.
Most ott vannak ők fenn a falon,
Nem mozdulnak csak néznek nagyon.
Mindig csak egyfelé néznek,
Mert Ők már sajnos csak Emlékek.
Szívemnek fájó gyönyörű Emlékek.
A Múlt ami szép volt,
…nagyon szép , de elmúlt.
2010. Zsámbék
Nagy Rozália (Angyalka)
Kedves Rozálka!
A versed gyönyörű, fájó emlék, amelyet csodásan megfogalmaztál. Én is ugyanúgy érzem ezt a fájdalmat, és nem tudok ellene semmit sem tenni, de ha ilyen szép verset olvasok és anyukámra gondolok, olyan megnyugvás tölt el. Jó volt versedet olvasni, gratulálok!
Szeretettel: Anikó
Kedves Anna, Juli és Icus!
Köszönöm kedves szavaitokat!
Lelkemre ez gyógyír.
Szeretettel:Rozálka
Kedves Timoca!
Nem az én hibám, de Józsi már is javított…
..köszönöm is neki a gyors javítást…
Kedves Rozálka!
Az emlékek nagy kincsek ,hisz nem hal meg kikre emlékezünk.Örökre itt maradnak a szívünkbe,s ha becsukjuk a szemünk látjuk kedves arcuk.Én legalább is így gondolom.
Örülök hogy olvastalak.
Szeretettel Juli
Kedves Rozálka!
Nagyon szép ez az emlékvers.
Talán, ha versszakokra bontanád, érthetőbb lenne mások számára. Egyebekben nekem így is tetszett.
Szeretettel: Icus
Kedves Timóca és Rozália!
Javítottam a hibát. Ez már az új vers.
Szeretettel
Józsi