Gyász
(Dr Rajky Zsuzsanna emlékére)
Fájdalom mi most kimerít,
kell most erő,
kell a szeretet, Isten iránti hit!
Mert a halál,
mit sosem értek meg!
Üvölteni tudnék,
Beleremegek!
Családom most
szomorúság tengerén evez!
Csónak lassan tova úszik,
Mindenhol fojtó kín,
az élettől búcsúzik.
Fekete gyász,
félelmetes halál
vadként lapít!
Szomorú lélek, szomorú tava,
Úszik a szeretett lélek,
halál a bölcsője,
már az-az ő otthona!
Száll most por,
embernek hamuja
Viszi a szél,
elmúlt, nincs s nem lesz
velünk már soha!
Nem maradt más, csak hiánya!
Nincs most sem kedvem,
sem mosolyom!
Sírás kerülget,
megcsuklik hangom!
Ennyi az élet, hamu,
(csupán pár deka?)
Elnyelte a Duna.
Szerettünk pora száll most tova,
könny hullik szívemre!
Emléke s ő maga,
mától csak szívemben él,
már neme világ lakója lakója!
Szomorú nap ez, elmúlt!
Nem jön többé haza…
2010. április 24.
Orsós Mónika
Köszönöm mindenkinek, hogy együtt éreztek velem…igazán jól esik…köszönöm a kedves véleményeket is, amiket a versemhez fűztetek! Üdv.: Mónika
Kedves Mónika!
Versedből éget a fájdalom a kín.Sajnos az élet nagyon kegyetlen.Nekünk kell erőlködnünk, hogy sodródjunk az árral.
Nagyon átérzem fájdalmadat, rengeteg embert el kellett már sajnos engednem, ….nagyon nehéz..
..versed amúgy nagyon szép!!!
Kedves Mónika!
Én csak ismételni tudnám a többieket.Fájdalmad átérzem,15 évvel ezelőtt,32 évesen halt meg első férjem,akkor az egész élet átértékelődött bennem.Három gyerek és iszonyatos fájdalmat hagyott maga után.Azóta új életet kezdtem,szerencsére jól választottam.Édesapám másfél éve halt meg,rettentően hiányzik.Tudom,érzem miről szól gyönyörű versed.
Szeretettel Juli
Kedves Terézia!
Csak az bánt, hogy nincs egy hely(sír) ahová elmehetek "beszélni" hozzá…hisz azt kérte a hamvait szórjuk a Dunába! Így valóban csak szívemben él tovább!
Remélem örül oda fent, mert tejesítettük amit kért…csak ne fájna…ennyire a hiánya! 🙁 Az Élet rendje…utálom! Mi értelme…életet ad(sok szenvedéssel, problémával meghintve) hogy aztán vissza vegye…élet—sose értem meg! SOHA!!!!!!!!!!
Szép estét Mindenkinek!
Üdv.: Mónika
Kedves Mónika!
Szomorú, de gyönyörű "emberi" érzésekről írsz.
Nagy a veszteségünk amikor elveszítjük azt akit szeretünk.
/Az én drága Férjem három éve ment el, de a fájdalom nem szűnik, csak tompul/
Ez az élet rendje.
Halottaink addig élnek ameddig rájuk emlékezünk.
Nagyon szép versed , fájdalmad tükörképe a Te szerető szívednek.
Együttérzéssel olvastam:Teri
Mindenkinek nagyon szépen köszönöm, ö a húgom anyósa volt! Sajnos elment…csak nem tudom elengedni…hiányzik! Ö volt az ész a családban…akitől tanultam…akire felnéztem…és milyen önző vagyok…magam sajnálom…mikor tán öt kéne…csak az vigasztal hogy jó helyen van…úszkál hangosan kacagva egy kis felhőn! Üdv.: Mónika
Kedves Mónika.
Gyászverseddel szeretetbéli emlékezetet állítottál szerettednek. Szívemből kívánok lelkednek megnyugvást és mindazoknak akik szerették. Szeretettel Gyöngyi.