Orsika
Drága kicsi lányka!
Ki életem nap mint
nap beragyogja.
S nevem nevetve
mondja.
S csak isten a
megmondója
milyen sors
vár e kis manóra.
De én ott leszek vele,
vigyázok rád, életem
piciny bimbója,
lassan nyíló virága!
Nevetve, játszva szépet
hoztál e világra.
Mikor veled vagyok,
hangosan gyermekként
szívből kacagok.
S arcomon most öröm
könnye ragyog,
benne pedig arcod tükre
tisztasága csillog.
Mindennél fontosabb vagy
nekem. A legszebb
a világon mit adsz nekem,
Tiszta s igaz szereteted,
nevető arcod, hálás vagyok
Istenek, hogy e földre küldte
piciny lelkedet!
Kisvárda, 2010. május 1.
Orsós Mónika
Kedves Krisztina!
Megőrzöm, csak reménykedem abban hogy értékeli majd… nagyon remélem…köszönöm, hogy Te is bekukkantottál…szép estét!:)
Kedves Icus, Pappné, Terézia, Anna
és nem utolsó sorban Timóca!:)
Köszönöm, hogy bekukkantottatok! Kívánok nektek én is minden jót! Sok szép verset, s családdal töltött meghitt perceket…jó sokat! Szeretettel: Mónika
Kedves Timóca!
Köszönöm, szeretem a kritikáid:) s ha meg dicsérsz azt is!
Nem vettem észre, hogy egy n betűt írtam! 🙂 Ez van…arra sosem figyelek…mármint helyesírásra! De majd igyekszem! Valóban unokahúg(keresztlányom is) oh imádom! Szép napot!
Kedves Mónika!
Ezt a verset feltétlenül őrizd meg, és mutasd majd meg ennek a pici lánynak, akit ennyire szeretsz. Büszke lesz Rád, az biztos. Nagyon jól érzékeltetted a szeretetet, ragaszkodást.
További szép sikereket szeretettel: Icus
Kedves Mónika!
Nevess sokat "életed piciny bimbójával"!
Majd, ha kifeslik ez a "piciny bimbó" és olvassa a versedet….akkor nagyon boldog lesz, hogy ennyire szeretted.
Szeretettel:Teri