Óvd amíg csak teheted


Óvd amíg csak teheted

Óvd a csodát! Óvd a csodát!
Óvd az egyetlen Édesanyád!
Addig vigyázd míg teheted,
Míg a sír nem választ el titeket.
Puszilgasd selymes arcát!
Fogd meg szorgos karját!
Nézz a szemébe, tiszta szemébe,
s fogd a kezét!
Szorítsd kezedbe puha ujjait,
Mert ő az ki igazán aggódik.
Ő az ki kiszolgál étellel,
Ő az ki kimos rád szeretettel,
Ő az ki tiszta szívvel felnevel,
Ő az ki az életbe kiterel.
Szeresd Őt!… míg megteheted,
Mert irtó kín, ha már nincs veled.

2010. Zsámbék

Nagy Rozália (Angyalka)

“Óvd amíg csak teheted” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Rozálka!
    Meghatóan gyönyörű a versed, jó volt olvasni.
    Szeretettel: Viola

  2. Kedves Angyalka!

    Nagyon jó vers…de mégis szomorú, nekem legalább is… mert folyton arra figyelmeztet, hogy anyáink egyszer tovább állnak…nem akarom…én vele mennék…no meg apummal! Bele gondolni is fáj………üdv.: Mónika

  3. Kedves Rozálka!

    Sajnos nincs már kit óvnom… de ha újrakezdhetném az életet anyámmal, sok mindent másképp tennék, és azt hiszem Ő is. Mielőtt "elment", sokat beszélgettünk, amíg eszméleténél volt…. nem is folytatom, megríkattál…

    Ölellek szeretettel. Icus

  4. Kedves Kislányok!
    Köszönöm , hogy benéztetek és olvastok engem.
    Az írtó-szóban igazat kell, hogy adjak nektek.
    Kedves Anikó, neked külön köszönet,"A baráti öleléssel"nagyon köszönöm, meghatott.
    Nem fogok rácáfolni..bizalmadat meg fogom hálálni.

  5. Kedves Rozálka!

    Nagyon tetszett a versed, rám különben is nagyon nagy hatással vannak az édesanyákkal kapcsolatos témák. Nekem tetszenek a rímeid, a vers változó, figyelemfelkeltő ritmusa, a hangulata, minden, egy szó kivételével. Ne haragudj meg érte, de én a helyedben az írtó helyett irtózatos kínt írtam volna. Természetesen ez csak az én meglátásom és nem biztos, hogy helyes. Örültem versednek, gratulálok és sok sikert kívánok Neked!

    Baráti öleléssel: Anikó

Szólj hozzá!