A két isten


A két isten

Elég az életből,
a nap mint nap érkező
szenvedésből!
Hogy egyik baj után
új következik…

Ördögnek (ha létezik):

Ördög te bűnös lélek!
Bezárnálak ketrecedbe…
hogy ne bánthass másokat!
Örök halál mi rád várna
Elpusztulnál egyedül…
örök magányodban!
S örökké égő tűz,
ha tehetném kínok közt
pusztulnál!

Istennek (ha létezik):

Most hozzád szólok:

Nézz le családomra!
Vedd őket két karodba!!!
Vigyázz rájuk…
vedd oltalmadba!

S ne hagyd gyermekeid!
Sírnak most kicsik s nagyok!
Minek hallatán fáj,
szívem sajog…

Mit követtek el az
emberek?
Hogy születésüktől
fogva szenvednek!

Miért, miért, miért?
Vége sose lesz…
hol az isteni kegyelem?
Hitem most fogytán…

2010. május 3.

Orsós Mónika

“A két isten” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Anikó, Kedves!

    Bár nem járok templomba, de azt gondolom valóban igazad van 2 isten létezik, nem is isten inkább jó s rossz! "Jing-Jang"
    (jól írtam! Nem tudom.)
    Az biztos, hogy mi emberek soha nem fogunk össze tartani…
    valami oka mindig lesz annak, hogy egyik balra másik jobbra megy( értem ezalatt: származás, vallás, bármi)
    mikor közben észre kellene vennünk, hogy mindent tönkre teszünk…hogy ez az oka a betegségeknek" lelkiekre is" Jó s rossz, nos mindenkiben benne van, bennem is! Néha a rossz ural, de csak néha…még jó!:)
    Naiv, lévén azt gondolom egy "fecske is csinál nyarat"!!
    Célom van, vagy harcom…soha nem adom fel…bizonyítani hogy cigány is tud "normális" lenni…
    s nem várom ebben sem Isten sem ördög segítségét… magam megyek újra s újra harcba…köszönöm a véleményed! El gondolkodtattál sok más dolgon is…:

  2. Kedves Mara!

    Hmm…érdekes és tanulságos volt irományod…nagyon el gondolkodtató…köszönöm! Én keresztem nem nagyobb, volt mikor azt érzetem hogy igen, de akkor még kis lány voltam…ma már nem ezek foglalkoztatnak…mint inkább a körülöttem lévő emberek "keresztje" hogy hogyan tudnék segíteni nekik…köszönöm Neked is Kedves és Tanulságos hozzászólásodat! Üdv.: Mónika

  3. Kedves Viola néni!

    Valóban háborgok sajnos elég sokat…s nem csak a családom miatt barátok, emberek netán állatok miatt, és a cigányság miatt…félig jó magam is az lennék! Mert Apum "roma"
    így harcolok sok mindenkivel sok mindenért…kicsit fárasztó folyamatosan bizonyítani…küzdeni, most azt érzem Isten magamra hagyott…vagy még sem! Köszönöm a hozzá szólást…olvastam a cikket amit tetszett ajánlani(régebben) tetszett…:) Kellemes Hétvégét!
    Üdv.: Mónika

  4. Kedves Mónika!

    Az Isten és a gonosz bennünk létezik és ha az emberek jók, akkor nem is lenne hiba, de sajnos nem így van. Csak magunkon kérhetjük számon a sok szenvedést. Ez szerintem nem egy emberen múlik. Ezért kellene a rossz ellen egységesen fellépnünk, összefognunk. Legyen ez családi, országos, vagy világméretű dolog. Tudjuk, hogy egy ember nem csinál nyarat, de ha sokan akarjuk, abból már lehet valami. Te mit szólsz hozzá? Hinni kell!!! A versed nagyon tetszett, sok gondolatot ébresztett bennem, megérdemelné, hogy sokan elolvassák. Gratulálok!

    Szeretettel: Anikó

  5. Kedves Mónika!
    Megértem a háborgásod, a kérdéseidet, nekem is fáj átélni a sok rosszat. Ha bele gondolsz, valamiért ilyen az életünk, ezért vagyunk mi együtt, itt a Földön egy kupacban. Ezt könnyebb magyarázni, mint átélni. Én is örökké lázadozok valamiért, pedig nem szabadna. A sok ütközés valamire figyelmeztet és a betegségek is. Azt hiszem, elfogadóbbnak, belenyugvóbbnak kellene lennünk, és gondolkozni rajta, hogy vajon, miért is kaptuk?
    Szeretettel: Viola

  6. Kedves Anna, Pappné!
    Nektek is nagyon köszönöm, hogy bekukkantottatok…

  7. Kedves Angyalka!

    Egy mondat, ami nagyon elgondolkodtat…ami valóban az én gondolatom is lehetne…legalább vers írásban jónak lenni…ha már minden másban megbuktam…valóban…én is szomorú verseket tudok igazán írni…még akkor is mikor mondjuk jó hangulatom van…de mindig történik valami rossz…és kérdem én erről szól az élet? SZENVEDNI?
    Meddig s mivel érdemelik ki ezt az emberek, nem csak magamra értem…körülöttem emberkékre…akiket többet ver az Isten mint magához ölel…???????????????????????
    Ha olyan embereket bánt akiket szeretek…nekem nagyon fáj…ordítani tudnék…miért? na ne haragudj…kicsit jó volt ki írni magamból…

  8. Kedves Icus!
    Hála istennek nem beteg senki, rajtam kívül mert én folyton az vagyok…:S nem is értem én ezt…örülök, hogy tetszik a vers. elég kétségbe esett és nagyon feszült állapotomban írtam….pozitív gondolkodás…nem könnyű!

    Szép napot, kellemes hétvégét! Üdv.: Mónika

  9. Mónikám drága!

    Nagyon szép a versed, elgondolkodtató..
    Egyre gondolj mindig: A Jó Isten, amikor elvesz tőlünk valamit, a másik pillanatban ad!! Akár örömöt, szerelmet, új életet..
    Az ördöggel elég gyakran cimborálok:D, már a verseimre gondoltam, de titkait nem árulhatom el…. (egyelőre)
    Fel a fejjel, pozitív gondolkodás…. jó egészséget a családnak, remélem senki nem beteg!

    Szeretettel ölellek: Icus

  10. Kedves Monika!
    Versedből üvőlt a fájdalom.
    Nekem tetszett versed mert valahogy én is a bajokat írom ki magamból általában,75%-ban a fájdalom a bánat a bú jellemző rám is. Így sokkal jobban kedvelem a melankolikus, lehangoló verseket, nem tudom miért valószinű, hogy mert magam is ilyen vagyok.Mi hasonlóan működhetünk.
    Sok az életünkbe a gyász.
    Szeretettel olvastam versedet,és legalább a versírásban érj el sikereket!!!!
    Üdvözlettel.
    Rozálka

Szólj hozzá!