Szóljon a dal


Szóljon a dal

Negyven fokos forró nyárban,
megfagyott lelkem vacogva rázza,
tépi egy éles karom.

Éles körmeit húsomba vájva,
kínoz a bánat,
s én csendben hagyom.

Lelkem ócska rongyként tépte az élet,
mint megunt játékra rám se nézett.
Könnyeim fonala hosszú, végtelen,
vele foldozom ronggyá lett életem.

Szét tépett élet féltelek téged,
húsomba égett minden napod.
Reszketek, fázok, verejtékben ázok,
szenved a testem, nem mozdulok.

Kicsordul könnyem, kezemre csöppen,
vékony patakként szétfolyik ott.
Könnyeim nézem, megérte?, – kérdem,
megkínzott testem nemmel válaszol.

Fel kell most állni, mi kínoz lerázni,
a bánat mocsara nem lephet el.
halk suta dallam kúszik agyamba,
testem minden sejtje énekre vágy.

Hát szóljon a dal! Szóljon a nyárról,
zöldellő erdő lágy morajáról,
ezernyi madár víg kórusáról,
ragyogó nap tüzes mosolyáról.

A sötét éjszaka mély bánatáról,
lelkem magányos imádságáról.
Életem szürke felhőjéről,
belőle fakadó eső cseppjéről.

Könnyeim cseppjéről, mit elnyel a föld,
fölötte virágot bont a zöld mező.
Virágot bont lelkem zöld mezője,
mert akartam, hogy bánatom az anyaföld örökre elnyelje.

Kuzma Julianna

“Szóljon a dal” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Kriszti!
    Az élet hol ad ,hol elvesz.de valahogy mindent túl él az ember,s a remény hogy minden jóra fordul,tovább viszi az úton.Köszönöm hogy olvastál,nagyon örülök hogy tetszett.
    Szeretettel:Juli

  2. Kedves Anikó!
    Köszönöm kedves szavaid és biztatásodat.A reményt nem adom fel,hisz az visz tovább.
    Örülök hogy tetszett a vers,köszönöm hogy olvastál.
    Szeretettel:Juli

  3. Drága Icus!
    Sajnos sok hasonló versem van,nem kímélt a sors.
    De örülök hogy azért kaptam a sorstól ezt a tulajdonságot,hogy írással könnyíthetek kicsit a fájdalmon.
    Nagyon örülök hogy tetszett,úgy lesz ha fáj ,vagy éppen boldog vagyok ,mindent papírra vetek.
    Szeretettel köszönöm:Juli

  4. Kedves Mara !
    Örülök hogy olvastál,van még mit tanulnom.
    Köszönöm a jó kívánságokat,talán egyszer majd elnyeli.
    Nem adom fel a reményt!
    Szeretettel Juli

  5. Kedves Anna!
    Örülök hogy tetszett a vers és nagyon köszönöm hogy olvastál.
    Szeretettel Juli

  6. Kedves Juli!

    Nekem nagyon tetszett dallamos, bár szomorú, fájdalmas versed. Nyelje el a föld ezt a sok bánatot, szabadulj meg keserves fájdalmaidtól. Jó volt olvasni, hogy azért a remény ott van a versedben. Csak biztatni tudlak, írd ki magadból a fájdalmadat és mindent, ami könnyebbé teheti életedet. Nagyon sokan küzdünk hasonló, kínzó érzésekkel. Várom további verseidet!

    Szeretettel: Anikó

  7. Drága Julikám!

    Nem akarom elhinni, hogy mindegyikünket ócska rongyként tépte az élet… mennyi fájdalom, keserűség van a versedben.
    Én nagyon szeretem az önmarcangoló verseket, nem tudom miért?
    Dallamos, szinte énekelhető, megrázó tartalom.
    Gratulálok szeretettel, írj ki magadból mindent, ami jólesik: Icus

Szólj hozzá!