Füstifecske

Fekete frakkot vett fel az élet,
Fecske formájában öltött ma
Testet, robog az ereszre, hol
Szalmából összetákolt fészek
Hirdeti a szó igazságát, nincs
Kőszikla az emberek között,
Nyögnek, s vágyakoznak,
Egykedvűen tekintenek
A holnapra, s napról–napra
Tengetik életüket, ám
A fecske színt csal az ember
Életébe, hangja akár az Éj,
Sötétben is vándorol magjuk,
Egyszerűen él, mint egy koldus,
S a füstifecske az Új Hajnal,
Ki már oly ritka, akár egy holló,
Mégis Afrikából hazatérve
Szókereső madár, keresi
Önmagát és a másikat, hogy
Egyberendeződhessen a Nagy Mű,
S aranyba öntve örök igévé
Válhasson ez a szó: fecske.

Székesfehérvár, 2010. március 26.

Elbert Anita