Halálsoron
Rácsok mögött élem az életem
nem szabadulok soha
jelöletlen sírom, évek múltával
benövi a moha.
Nem írják a fejfára
utálatos, elátkozott nevemet
leköpik, rugdossák és
megalázzák halott testemet.
Megérdemlem sorsom
én akartam magamnak
nem tudtam megálljt parancsolni
beteg agyamnak.
Azt hittem, minden emberben
ott lakik a gonosz, rejtőzve
azt hittem, ha kitépem a szívüket
nem leszek majd megfertőzve.
Elítéltek, megátkoztak
kénköves pokolba kívántak
az őrök méreggel teli
poharakkal kínáltak.
Elborult elmém kinevetett
minden keserű átkot, és
rávette testem, hogy járjon
egy őrült, groteszk, táncot.
Nem kellek én az ördögnek sem
a pokol is zárva
beteg fejem, tébolyító fájdalommal
szenved, görcsbe rántva.
Rozsdás rácsok tengerében, ordítok
hisz én vagyok az áldozat
hiába átkoznak, gyűlölnek
soha nem végez velem a kárhozat.
Deák Rita
Sziasztok lányok!
Julika látja a legjobban, valóban a képzelet szülte ezt a verset
és csak beleképzeltem magam egy sorozatgyilkos bőrébe.
Természetesen nem tartozom semmilyen szektához, ne aggódjatok a lelki üdvömért! Hozzászólásaitokat köszönöm, szeretettel Rita!
Kedves Rita!
Rettenetesen odamondtad neki!
Remélem csak egy régi vers.De nagyon gőzös erős vers.
Nagyon jó!(de nem így van?!:)
Szeretettel:Rozálka
Kedves Rita!
Én tudom hogy a képzelet szülöttje ez az elvetemült bűnös,
elképesztő ahogy bele tudod élni magad különböző élethelyzetekbe,és úgy tudsz írni róla ,mintha te magad
lennél a bűnöző.
Jó vers!
Szeretettel:Juli
Kedves Rita.
Rimes, ütemes, dallamos versedhez csak gratulálni tudok.
A tartalma rettenetes keserű és erős megfogalmazott képeiddel nagyon sok keserű marcangoló önvádat írtál ki magadból. Nagyon remélem, hogy ez csak egy fantázia és nem az igazi sorsod.
Sajnos az ember életében vannak keserű dolgok, de azokon túl kell jutni.
Sok sikert kívánok szeretettel Gyöngyi.