Kertben egy rózsaszál
Virító rózsaszál,
könnyeimből fakadtál.
Kis kertemben kis madár
Nekem dalol, engem vár.
Gyönyörű szép kertecske.
Lelkem itt talál
nyugtató szépségekre.
Illatokra, madarakra, színekre.
Egy rózsaszálra, hű
társamra, szorosan magához
ölelő Magányra.
S hallom most lélegzetem,
a világnak minden zaját.
Minden rezdülést. Ember búját
s bánatát.
Szín, idő, illat, egyedüllét!
Enyém ez a világ.
Kertecske! Mi boldog, szép,
szomorú s csúf egyszerre.
2010. május 24.
Orsós Mónika
Kedves Timóca!
Az eső valóban elmúlt…remélem sokáig nem is fog potyogni semmi:)…átmenni más kertbe…hmm…talán féllábbal már kint vagyok…mostanság kicsit többet mosolygok…s az a jó benne, hogy ezt mások is észre veszik…:)!
S valóban kitártam…Nektek…:)!
Szép s nap sütéses hetet kívánok én is Neked…irány a Balaton…most már talán lehet pancsolni egy jót! 🙂
Szeretettel üdvözöllek: Mónika
Kedves G.mama!:)
Örülök, hogy tetszett…szeretettel kívánok nagyon kellemes hétvégét s nap sütésben gazdagot! Üdv.: Mónika
Kedves Icus!
Köszönöm kedves szavaid…nagyon aranyos vagy! 🙂
Szép napot, kellemes hétvégét kívánok! Szeretettel üdvözöllek:): Mónika=)
Kedves Mónika!
Te egy viruló, szép rózsaszál vagy, tele gyönyörű érzelmekkel, csodás gondolatokkal.
Kívánom, hogy ne a magány öleljen át szorosan;)
Nagyon szép a versed, és a Terikének írt válaszversed szuper!
Szeretettel: Icus
Anna, Kedves!
Köszönöm, hogy bekukkantottál! Szép esős napot, mert hát esik megint…de hisz annak is megvan a maga szépsége…könnyezik a világ…csak ne lenne ennyire hideg:S! Üdv.: Mónika
Kedves Teréz!
Van a rózsa mellett
sok más virág,
látok én pirosat
kéket s lilát no meg
sárgát. Egy szép felhőt,
gyönyörű ez a világ.
Csak szívem az
mi nincs nyitva régen…
Dobog, de csak halkan
lelkem s testem kegyetlen
börtönében…
Köszönöm a hozzászólásod!
Üdv.: Mónika
Kedves Gyöngyi!
Ezt a versem jobb pillanatomban írtam…lelkem gyógyul? néha magam is azt hiszem, aztán nagyot zuhanok…akkorát, hogy a kert s abban a virágokat is agyon nyomom…s kezdhetek mindent előröl…újra s újra…
Szép napot! Köszönöm a hozzászólást s hogy mindig olvasod a kis "mondókámat"….üdv.: Mónika
Kedves Mónika!
Ültess az egy rózsád mellé még egy tövet! Ne, legyen egyedül!
Te meg tárd ki a szíved úgy mint ebben a szép versedben a szépségek befogadására!
A boldogság az arcodon is tükröződik .Aztán….lesz aki észreveszi, aki rádfigyel.
Szeretettel:Teri
Kedves Mónika.
Kedves versedbe beleírtad a valóságos világot. Örülök, hogy már észre veszed a természet sépségeit. Az azt jeleni, hogy nemsokára a lelked meggyógyul. Sok sikert Szeretettel Gyöngyi